Izomrendszer PDF Nyomtatás E-mail
Cikkek - Az emberi test páratlan működése

A mozgásrendszer passzív része a csontvázrendszer, aktív része a csontvázizomzat.
A mozgásrendszer aktív részét képezõ izomzat harántcsíkolt és szerkezetileg-mûködésileg jól elkülöníthetõ önálló tagokból, az izmokból áll.

A mozgásrendszer passzív része a csontvázrendszer, aktív része a csontvázizomzat.
A mozgásrendszer aktív részét képezõ izomzat harántcsíkolt és szerkezetileg-mûködésileg jól elkülöníthetõ önálló tagokból, az izmokból áll.
A csontvázizomzatot 350 izom alkotja, és a testsúlynak 35-40%-át adják. Az izmok 75%-a víz. A szilárd alkotórész 1%-a szervetlen só, fõként foszforsavas kálium. A szerves állomány elsõsorban fehérjékbõl áll, de tartalmaz kreatint, glikogént, lipoidokat, d-tejcukrot stb.
Az izmok kötõszövetes burokkal körülvett és összefogott izomrostkötegek. Az ún. fehér izmok erõteljes, gyors összehúzódásra képesek, a vörös izmok kitartó tónusos összehúzódásra képesek. Az emberben a legtöbb izom kevert, azaz egyaránt tartalmaz fehér és vörös izomrostokat.

Minden izomnak két fõ része van:
A középsõ, összehúzódásra képes ún. ?aktív? rész az izomhas
Az izom végrészein elhelyezkedõ inas rész, amivel a csontokon rögzül.
Az izmok általában két helyen rögzülnek a csontokon. Az izmok lefutásuk közben legalább egy ízületet áthidalnak, ezáltal összehúzódásuk mozgást hoz létre.
A harántcsíkolt izom idegingerlésre húzódik össze. A gerincvelõben vagy agytörzsben lévõ mozgató idegsejtet és az általa beidegzett izomrostok összességét motoros egységnek nevezzük. Az egyes izmokba a motoros egységhez tartozó izomrostok száma változó (3-500). Finom mozgásokat végzõ izmokban csupán néhány, durvább mûködésûekben több száz izomrostot lát el. Az izmok által létrehozott elmozdulás nagysága az izom megrövidülésével arányos. Ebbõl a szempontból az izomhas hossza adja az izom funkcionális ? aktív ? hosszúságát, és az ín csak passzív tényezõ. Az izomrostok eredeti hosszúságuk felére képesek megrövidülni. Az izmokban a rostok lefutása lényegesen meghatározza az izom megrövidülését.

Az izomerõ a mûködõ izomrostok számával arányos. Tehát egy izom maximális ereje az izmot alkotó rostok számától függ. Miután az izomrostok vastagsága az emberi szervezetben egyenlõnek vehetõ, az izomrostszám a rostokra merõleges izomkeresztmetszet nagyságával arányos és azzal jellemezhetõ. Ez jelentõsen függ az izomrostok lefutásától.
Az izmok által végzett munka az erõ és út szorzatából adóik, így az eltérõ szerkezetû izmok által végzett munka abban is különbözik, hogy a rostok nagy elmozdulással kisebb erõt fejtenek ki, vagy rövid úton nagy erejû mozgást eredményeznek.

Az izmokban a fájdalomérzõ receptorokon kívül két speciális receptor is elhelyezkedik, az izomorsó és az ínorsó, melyek az izmok, inak feszültsége állapotát érzékelik.
Alakjuk szerint az izmok lehetnek: hosszú izmok, rövid izmok, széles, lemez alakú izmok, melyek lapos ínnal rögzülnek a csontokon, gyûrû alakú záróizmok.
Az izmok eredõ részét nevezzük az izom fejének. Az izmok eredhetnek 1-2-3-4- fejjel.
Mûködésük szerint megkülönböztetünk: együttmûködõ izmokat, ellentétes mûködésû izmokat.
A mûködés ? az ízületben létrehozott mozgás ? iránya szerint az izmok lehetnek: hajlítók, feszítõk, közelítõk, távolítók, emelõk, forgómozgást létrehozók, szûkítõ-záróizmok, stb.
Az izmok egyesével vagy csoportosan erõs kötõszövetes lemez által alkotott rekeszekben helyezkednek el. Ezek a lemezek az izompólyák.
A rendszeresen mûködtetett izmok rostjai megvastagodnak, miáltal az izmok tömege nõ. A tartósan nyugalomban lévõ izmok rostjai elvékonyodnak, ezáltal az izmok sorvadnak.
Az élõ ember izmai állandó kisfokú összehúzódásban vannak, amit izomtónusnak nevezünk. Ez alváskor, kifáradáskor csökken, teljesen azonban csak bénulás vagy a halál szünteti meg. Halál után az izmokban lejátszódó vegyi folyamatok hatására alakul ki fokozatosan a hullamerevség.
Az izmok járulékos alkotórészeihez soroljuk az ínhüvelyeket és a nyálkatömlõket.
Az ínhüvelyek az izmok inainak megtöretési helyein (boka, csukló) veszik körül az inakat. Külsõ és belsõ rétegbõl épülnek fel. A két lemez egymáson elcsúszva könnyû mozgást biztosít az inaknak. E két lemez az ín csontos felszín felé nézõ oldalán hajlik át egymásba és ebben futnak az ínhoz az erek.

RÉSZLETES IZOMTAN
Az izmokat testrészek szerint csoportosítjuk:
törzsizmok: a./ mellizmok
b./ hátizmok
c./ hasizmok.
Végtagizmok: a./ a felsõ végtag izmai,
b./ az alsó végtag izmai.
Nyakizmok.
Fejizmok.

TÖRZSIZMOK
A./ MELLIZMOK
Két nagy csoportra oszthatók:
A felsõ végtaghoz húzódó izmok,
A mellkas saját izmai vagy mély mellkasizmok.
A felsõ végtaghoz húzódó izmokhoz soroljuk azokat a felületesebben elhelyezkedõ nagy izmokat, amelyek a mellkasról erednek és a felsõ végtag csontjain tapadnak, azokat mozgatják. Rögzített felsõ végtag mellet viszont a mellkast emelik, így fontos légzési segédizmok is.
Ide tartoznak: nagy mellizom, kis mellizom, elülsõ fûrészizom.
A nagy mellizom a felsõ bordáktól húzódik. A felemelt kart erõteljesen lefelé húzza. Felszínéhez rögzül az emlõ mint bõrmirigy. Alatta helyezkedik el a kis mellizom, ami a lapockát, a vállat elõre- és lefelé húzza. Az elülsõ fûrészizom széles, lapos izom, 8-9 csipkével ered a mellkas oldalsó felszínén, és a lapocka alatt elhaladva annak szélén tapad. Mûködése: a lapockát ?kifordítja?, s így lehetõvé teszi a kar vízszintes fölé való emelését.
A mellkas saját izmai: külsõ bordaközti izmok, belsõ bordaközi izmok, rekeszizom.
A bordaközti izmok a bordák közeit töltik ki, és így a mellkas falának alkotásában is részt vesznek.
A külsõ bordaközti izmok rostjai felülrõl lefelé, a gerinctõl haladnak ferdén. Ezért összehúzódásukkor az alsó bordákat emelik (a mellkast tágítják ? belégzõ izmok).
A belsõ bordaközti izmok rostjai a külsõkre merõlegesen haladnak a gerinc felé ferdén, ezért összehúzódásukkor a felsõ bordákat süllyesztik (a mellkast szûkítik ? kilégzõ izmok). A kétféle izom egy csatornát fog közre a bordák alsó széle mentén és ebben futnak az erek és idegek.
A rekeszizom kupola alakban elhelyezkedõ izmos-inas lemez, ami a mellüreget a hasüregtõl légmentesen elválasztja. A rekesz kupolája nyugalmi helyzetben az 5. bordáig terjed fel. A rekeszizom eredése és a bordák között körben rés helyezkedik el, amibe a mellhártya beterjed. A rés belégzéskor megnyílik.
A rekeszizmot erek, nyirokerek, idegek, valamint a nyelõcsõ átfúrják.
A bordaközti izmok és a rekeszizom légzõizmok. Nõknél a bordaközti izmok mûködése a jelentõsebb (mellkasi légzés - ennek a terhességnél van jelentõsége), férfiaknál a rekeszi légzés (hasi légzés)dominál.

B./ HÁTIZMOK
A háton elhelyezkedõ izmok három csoportba oszthatók: felületes hátizmok, mély hátizmok, tartóizmok.
A felületes hátizmok általában széles, lapos izmok, melyeknek nagy része a felsõ végtag csontjain tapad. A mélyebb hátizmokat eltakarják. Ide tartoznak:
A csuklyás izom a legfelületesebb hátizom. Eredése a nyakszirtcsonttól a gerincen a 12.hátcsigolyáig tart és a vállõv csontjain tapad. A felsõ rostok összehúzódva a vállat emelik. A középsõ és alsó rész sortjai a vállalt hátrahúzzák.
A széles hátizom legyezõszerû széles, lapos izom. Az alsó bordákon, az alsó csigolyákon, valamint a csípõlapáton ered. Mûködése: a felsõ végtagot lefelé, valamint a hát mögé húzza, miközben befelé forgatja.
A kis és nagy rombusizmok, a hátsó fûrészizmok és a lapockaemelõ izmok szintén a gerincrõl erednek és a lapockán, ill. a bordákon tapadnak. A vállövet és a bordákat mozgatják.
A mély hátizmok csoportja kisebb-nagyobb izmokból áll. A csigolyák és a bordák közti szögletet, mélyedést töltik ki. A gerinc nyaki, háti és ágyéki szakaszán végig megtalálhatók. Együttes mûködésük a gerinc merevítése, ezért összefoglalóan törzsmerevítõ izmoknak is nevezzük õket.
A tarkóizmok mély rétegéhez azok a rövid izmok tartoznak, amik az elsõ két nyakcsigolya között helyezkednek el. A fejet hátra, ill. oldalra hajlítják.

C) HASIZMOK
Széles. lapos izmok, a hasüreg falának legnagyobb részét alkotják. Az izmok több rétegben, egymással keresztezõdõ rostokkal zárják körül a hasüreget. Fontos szerepük van a hasüregi nyomás fenntartásában, és a hasprés létrehozásaban (vizelés, székelés, hányás, köhögés, szülés esetén). Részt vesznek a törzs hajlításában, de megfeszülnek nehéz tárgy emelésekor is.
Az izomrostok lefutása alapján megkülönböztetünk: egyenes hasizmot, ferde hasizmot, haránt hasizmot. A két egyenes hasizom a hasfal elülsõ részén, a középvonal két oldalán húzódik le pántszerûen az 5-7. bordák külsõ felszínétõl a szeméremcsontig. Az izom rostjai nem futnak egyfolytában végig, haránt irányú inas befûzõdések szakítják meg õket (kettõ a köldök fölött, egy a köldök alatt; úszókon jól látható).
Két pár ferde hasizom van: külsõ és belsõ . A külsõ ferde hasizom az alsó nyolc borda külsõ felszínén ered, rostjai felülrõl futnak lefelé (zsebre dugott kéz irányában). A belsõ ferde hasizom a csípõtájéktól és a lágyék-szalagtól húzódik felfelé. Rostjai merõlegesen haladnak a külsõ ferde hasizom rostjaira, és a bordaíven tapadnak.
A haránt hasizom a legmélyebben elhelyezkedõ hasizom. Rostjai haránt irányban haladnak. A gerinc két oldalán a hátsó hasfal alkotásában részt vesz még egy-egy négyszög alakú lapos izom, mely a 12. bordától húzódik a csípõlapáthoz. Erre fekszenek rá a vesék a hátsó hasfalon. A ferde és haránt hasizmok körülveszik, behüvelyezik az egyenes hasizmot.
Születés után a köldökzsinór megmaradt csonkja leszárad és behámosodik, gomb formájú, dugószerû képletet alkot. Fiatal csecsemõknél a köldökcsonk dugója még nem zár jól, ezért, fõleg síráskor, bélrészletek boltosulnak ki rajta. Késõbb a heges köldökcsonk mind mélyebbre kerül a gyûrû belsejébe, mert nem tart lépést a többi rész fejlõdésével, ezért a hasfal körkörös bõrredõjének mélyére kerülve eldugaszolja a köldökgyûrût.. Késõbb (pl. terhesség esetén) a hasüregi nyomás fokozódásakor megnyílhat, ami köldöksérv keletkezését teszi lehetõvé.

SÉRVCSATORNÁK
A ferde és haránt hasizmok alsó részei a lágyékszalag fölött egy kb. 5-6 cm hosszúságú csatornát fognak közre, a lágyékcsatornát. Ezen a csatornán száll le a here a hasüregbõl a herezacskóba születés elõtt, és ebben halad férfiaknál az ondózsinór, nõkben a sokkal vékonyabb kerek méhszalag. A lágyékcsatorna a hasfal gyenge része, megnövekedett hasüregi nyomás esetén ürege megnyílhat, rajta bélrészletek türemkedhetnek ki, amikor is lágyéksérv jön létre. Ez férfiakban sokkal gyakoribb. mint nõkben.
Hasfali sérvek létrejöhetnek még a köldöknél, de a rekeszizmon is, ha valahol a rekeszizom a mellüreg felé megnyílik. Leggyakrabban a nyelõcsõ átfúródásánál jön létre rekeszsérv.

II. VÉGTAGIZMOK
A)AFELSõ VÉGTAG IZMAI
Négy csoportra oszthatók: vállizmok (vállöv izmai), felkarizmok, alkarizmok, kézizmok.
A vállöv izmai a vállízületet fogják körül, Legjelentõsebbek:
A deltaizom háromszög alakú izom, ami a vállöv csontjairól eredve beborítja, lekerekíti a vállizületet. A kart a vízszintesig emeli.
a nagy és kis gõrgetegizom a lapocka alsó csúcsától szélétõl futnak, és azt befelé, ill. kifelé rotálják. A két izom között halad át a háromfejû karizom hosszú fejének ina, és így a három izom létrehozza a hónaljrést, amin erek, idegek haladnak a hónaljárokból hátrafelé;
a lapockatövis feletti és alatti izom
a lapocka alatti izom: a lapocka bordai felszínén ered. A kart befelé rotálja.
A kar izmai elsõsorban a könyökízületre fejtik ki hatásukat, de van, amelyik a lapockán ered és a vállízületet is áthidalja, így azt is mozgatja. Két csoportban helyezkednek el:
elõl vannak a flexorok (hajlítók),
hátul vannak az extensorok (feszítõk).
A flexorokhoz tartozik a kétfefû karizom, ami két fejjel ered a lapockáról, az alkart hajlítja. Jellegzetessége. hogy hosszú fejének ina keresztülhalad a vállízületen.
Az extensorokhoz egy nagy izom tartozik, a háromfejû karizom. A könyökízületet feszíti.
Az alkar izmaihoz számos izom tartozik. Fõként a kéztõ és az ujjak hajlítását, ill. feszítését végzik. Többségük leszorul az alkar csontjaira.
Az alkar izmaira jellemzõ, hogy rövid izomhasuk van az eredés közelében, majd hosszú ínba mennek át. ami kifut a kézre és az újjakhoz. Az inakat a csuklónak megfelelõen szalagok rögzítik csontos aljzatukhoz, megakadályozva elemelkedésüket. A tenyéri oldalon az inak valóságos csatornában haladnak. A csuklónál az inakat ínhüvelyek fogják körül.
A kézháton hat ínhüvely van, a tenyéri oldalon csak három. Ez utóbbiak közül kettõ (a hüvelykhez menõ és az ujjhajlítókat tartalmazók) a tenyéren közlekednek egymással. A hüvelykujjhoz és a kis-ujjhoz menõ ínhüvelyek kifutnak a körömpercig (ezért egyik sérülése - gennyes gyulladása ? végigterjed a másikon is, és a tenyéren jellegzetes V alakú gennygyülem keletkezik. A II., 111. és a IV. ujjakhoz menõ ínhüvelyek a tenyéren végzõdnek.
Külön hajlító- és feszítõ izma van a hüvelykujjnak. A többi ujjhoz a közös hajlító- és feszítõ izmok elágazó inai haladnak. A kézen csak a tenyéri oldalon vannak izmok. Ezek a rövid izmok az ujjakat mozgatják és három csoportban helyezkednek el:
a hüvelykpárna izmai,
a tenyérközép izmai,
a kisujjpárna izmai.
A kézizmokhoz tartoznak még a pilisztaizmok, melyeknek érzõidegellátottsága bõséges, és a hosszú ujjmozgató izmok feszülését érzékelve a finom ujjmozgásokat irányítják. Idetartoznak még a csont közötti izmok, melyek tenyéri és kézháti tagokból állnak, és az ujjakat közelítik, ill. távolítják.

B) AZ ALSÓ VÉGTAG IZMAI
Négy csoportban helyezkednek el:
csípõizmok: a) belsõ csípõizmok,
b) külsõ csípõizmok;
combizmok;
lábszárizmok;
lábizmok.
a) A belsõ csípõizmok az ágyéki gerincnek és a medencének a belsõ, hasüreg felé esõ felszínén erednek.
Legjelentõsebb a nagy horpaszizom és a csípõizom, melyek egyesülve a lágyékszalag alatt lépnek ki a combra. Ezért a kettõt közös néven is emlegetik. A comb (csípõízület) legerõsebb flexorai. Rögzített alsó végtag mellett a törzset elõrehajlítják. Egyébként a combot hajlítják és kifelé rotálják.
Idetartozik a körteképû izom is, ami a medencébõl hátul bújik ki, és azt felsõ és alsó részre osztja (erek. idegek kilépése itt történik.
b) A külsõ csípõizmokhoz több izom tartozik, melyek felületesebb és tömegesebb részét farizmoknak is nevezzük:
- nagy farizom,
- középsõ farizom,
- kis farizom.
A farizmok a csípõlapát külsõ felszínén erednek. Az egyenes testtartásban és a járásban (lépcsõn) rendkívül fontosak. Durva rostú, vastag, lapos izmok, az injekciók helye. A farizmok elfedik a mélyebb helyezetû külsõ csípõizmokat, melyek fõként a comb rotációjában vesznek részt.
A combizmok három csoportot alkotnak:
- elöl az extensorok (feszítõk),
- hátul a flexorok (hajlítók),
Az extensorok alkotják a combizmok legnagyobb tömegét, itt helyezkedik el a négyfejû combizom és a szabóizom,. a térdizület extensorai. A négyfejû combizom fejei egyesülve közös ínba mennek át.
A hátul elhelyezkedõ flexorokhoz három izom tartozik: a kétfejû combizom, a félinas izom, a félhártyás izom. Mindhárom izom az ülõgumón ered és a lábszárcsontokon tapad. Tehát két izületet hidalnak át: a csípõízületet feszítik (járásnál), a térdízületet pedig hajlítják. A behajlított térdet rotálják is.
A combot a bõr alatt harisnyaszerûen beborítja egy vaskos kötõszövetes lemez, a széles comb-pólya.
A lábszárizmok nem veszik teljesen körül a lábszárcsontokat, elülsõ felszínüket csak bõr borítja. A lábszárizmok három csoportban helyezkednek el: elöl az extensorok, hátul a flexorok, és a a szárkapcsi izmok.
A lábszárizmoknak rövid izomhasuk van, és hosszú ínba mennek át, amik kifutnak a lábtõcsontokhoz és a lábujjakhoz. Az inakat a bokák körül szalagok rögzítik aljzatukhoz és ínhüvelyek veszik õket körül.
Legnagyobb számú és tömegû a hátul elhelyezedõ flexor izomcsoport: felületes és mély réteget alkotnak. A két réteg között haladnak az erek és idegek a talphoz. A felületes rétegben található a háromfejû lábszárizom, melynek izomhasai kidomborodást alkotnak: a lábikrát vagy vádlit.
A lábszárat is behüvelyezi a bõr alatt egy kötõszövetes lemez, melynek megerõsödött részei rögzítik az izmok inait a bokánál.
A láb izmai fõként a talpon helyezkednek el, de a lábháton is található két rövid feszítõizom (a lábujjakat feszítik).

III. NYAKIZMOK
A nyak izmai három csoportba oszthatók:
- felületes nyakizmok,
-nyelvcsonti izmok,
- mély nyakizmok.
A felületes nyakizmokhoz tartozik az emberi test egyetlen bõrizma, a platysma. A mellkastól (emlõk bõrétõl) húzódik kétoldalt, tónusával a nyak bõrét feszesen tartja, ill. az emlõket emeli (öreg embereknél tónusa csökken, ezért a nyak bõre kétoldalt lelóg).
A másik nagy felületes izom a fejbiccentõ izom. Tónusával a fejet egyenesen tartja. Elalváskor, ájuláskor a fej elõre- vagy hátraesik. Az egyik oldali izom kontrakciója az arcot az ellenkezõ oldalra - felfelé fordítja. Veleszületett fejlõdési rendellenesség esetén az egyik izom zsugorodott, a csecsemõ nyaka ferde. A fej mozgásán kívül légzési segédizomként is mûködhet.

IV. FEJIZMOK
A fejen elhelyezkedõ izmoknak két nagy csoportja van: mimikai izmok, rágóizmok.
A mimikai izmok az arcon lévõ nyílások szûkítése révén védõfunkciót látnak el, de a hangulat, lelkiállapot kifejezõi is. Egy részük szerepet játszik a beszédben is. Számos izom tartozik ide, melyeket elhelyezkedésük alapján csoportosítunk: szem körüli izmok, orr körüli izmok, száj körüli izmok,
A szem kõrüli izmok közül legjelentõsebb a szemrés körkörös záróizma, mely a szemhéjak pislogását, zárását. a szemhunyorítást végzi.
A orr körüli izmok emberben csökevényesek, az orrnyílást szûkíteni és tágítani képesek (orrszárnyi légzés nehézlégzésnél).
A száj körüli izmokhoz tartozik a szájrés körüli körkörös záróizom, ami a szajrést szûkíti (csücsörítés, fütyülés stb.).
A többi izom hosszanti lefutású és a körkörös izomba sugárzik bele. A szájzugot emelik (nevetés), süllyesztik (sírás), a felsõ és alsó ajkat emelik, ill. süllyesztik stb. Funkcionális szempontból igen fontos a trombitás izom, mely a pofa vázát alkotja. Mûködésének lényeges része a rágás segítése, a tápláléknak a fogak közé rendezése, a szopásban, beszédben való részvétel. Tónusuk hozzájárul a fogak normális elrendezõdéséhez, a fogsorívek kialakulásához.
A rágóizmokhoz négy pár izom tartozik. A száj zárását, nyitását, a rágáshoz fontos örlõ mozgást végzik. Részt vesznek a beszédben is. Három pár izom zárja a szájat, egy pár nyitja, de ebben segítenek a nyelvcsonti izmok is.

 
© 2019 Új Életmód magazin
Joomla! is Free Software released under the GNU General Public License.
XHTML 1.0  |  CSS