Tóth Gábor: 
Génháború
A genetikailag módosított élelmiszerek kockázatai
Pilis-Vet Könyvkiadó, 2006
Ára: 1000 Ft
A genetikai módosítással kapcsolatban egyre több kétely merül
fel orvosban, közgazdászban, természetvédőben, gazdálkodóban és fogyasztóban
egyaránt. A korábban riogatásnak tartott borúlátó vélekedések igazolódni
látszanak a jelenben, és árnyékot vetnek a jövőre.
A géntechnológia
legkritikusabb területét a genetikailag módosított élelmiszerek jelentik. Egyes
orvosok és biológusok humán-egészségügyi és ökológiai katasztrófától tartanak,
míg a politikusok és a közgazdászok egy része a társadalmi egyenlőtlenségek
fokozódását, a hatalom és tőke még teljesebb koncentrálódását jósolja a „GM”
élelmiszerek elterjedésével párhuzamosan. Valósak-e az aggodalmak?
A géntechnológia témakörének érdekes és tanulságos
gazdaságpolitikai vonatkozásai is vannak. A hatalmi harcok, érdekellentétek,
diplomáciai ügyeskedések és tudományos köntösbe bújtatott vonzó ideológiák ezt
a területet sem kerülhették el. De óvatosságra intik-e az Európai Unió
szakembereit a vészjósló híradások? Jelen vannak-e Magyarországon is a
génmódosított élelmiszerek, és mi várható a jövőben?
A „génháború” kimenetelét nem a hatalom vagy a pénz, hanem a
fogyasztó döntheti el. Érdekli-e a hétköznapi embert a génmódosítás? Él-e a
szabad termékválasztás lehetőségével a vásárló, vagy továbbra is szokásszerűen
teszi kosarába az élelmiszereket? Az egészségünket és a környezetünket
meghatározó kérdésekről van szó, ezért is íródott ez a könyv.
Megrendelhető a 06-20/772-2220-es telefonszámon, 
vagy a
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
címen.
Részletek a könyvből:
Bevezetés
A
XX. század második felének kezdetén kibontakozó kémiai forradalomban
sokan egy új, dicsőséges korszak hajnalát látták. A tudomány akkori
képviselői a kemizációtól és vegyszeres kezeléstől a meglévő és egyre
mélyülő problémák megnyugtató megoldását várták. Az optimista
várakozások teljesedése helyett azonban napjainkban a környezeti
katasztrófák árnya vetül az emberiségre. Az elszennyeződő talaj és
élővíz, valamint az emberek egészségkárosodása intő jelként
szolgálhatnak az ember meggondolatlan cselekedeteit illetően. A
tudományos világ azonban nem tanult a múltból. Az egyik kezével okozott
kárt a másik kezével próbálja orvosolni, miközben újabb réseket üt
bolygónk alapjaiban megrendült védelmi rendszerén. Évről évre egyre
szélesedő eszköztárával teszi próbára a természeti törvények
tűrőképességét mindaddig, amíg a folyamatok visszafordíthatatlanokká
válnak és az érzékeny egyensúly végérvényesen felbomlik. Ezt nevezik
modern szóval fejlődésnek. Az emberi tevékenység számos kockázati
tényező megjelenését eredményezte az elmúlt évtizedekben. Ijesztő
gyorsasággal követik egymást a különböző, tragikus jövőképet felvázoló
tudományos közlések, amelyek az élő és élettelen környezet
egyensúlyvesztésének drámai következményeire hívják fel a figyelmet. A
növekvő atomenergia hasznosítás miatt jelentősen megnőtt a környezeti
háttérsugárzás, amely nem kívánatos mutációkat eredményezhet. A
klorofluoro-carbon vegyületek (hűtőipari, aeroszolos) sztratoszférikus
ózonréteget romboló hatása a bőrrákos megbetegedések számát növelte, az
immunrendszer hatékonyságát csökkentette, emellett befolyásolta a
növényi fotoszintézist és a tengeri planktonok tevékenységét. A
hagyományos energiatermelés okozta globális felmelegedés, az állattartó
telepek, a műtrágyázás és peszticid használat miatt elszennyeződő
felszíni- és talajvíz, valamint a környezetre szabadított mintegy négy
millió szintetikus vegyület alig felmérhető károkat okozott az
élővilágban. Az emberi találékonyság ugyanakkor ismét nem maradt
alul. Újabb, és minden eddiginél merészebb vállalkozásba kezdett annak
érdekében, hogy múltbéli hibáit jóvátegye. Olyan felfedezésre jutott,
amely visszaadta a tudásnak a reményteljes várakozás, az élő kíváncsiság
és alkotó türelmetlenség örömét. E forradalmian új és minden várakozást
felülmúló lehetőség neve: géntechnológia.
………………………..
A tudomány emeli a tétet
„Kockázat nélkül nincs fejlődés”
A
fejlett tudományos világ újra kockáztat, sőt ezúttal – úgy tűnik – egy
lapra tesz fel mindent. Dupla vagy semmi alapon játszik és elsöprő,
felülmúlhatatlan eredményekre számít. A géntechnológiai kutatásban
résztvevő szakemberek egyre jobban felvillanyozódnak a módszerben rejlő
lehetőségek puszta gondolatától és azt a környezeti szennyezések
sártengerében veszteglő világ szinte egyedüli menekülési útvonalaként
jelenítik meg. A géntechnológiai módszerek alkalmazhatóságát illetően
azonban a szakmán belül is megoszlás támadt. Az elmúlt években a
lehetséges hátrányok is előkerültek, sőt számos tudományág képviselői
kapcsolódtak be a vitába. Ma már a biotechnológus, az agrármérnök és
genetikus mellett jelen vannak a témával kapcsolatos fórumokon
környezetvédők, közgazdászok, politikusok, vallási képviselők, jogászok,
filozófusok és természetesen orvosok is. A biológiai forradalom
tehát a társadalom széles értelmiségi rétegeit érinti és foglalkoztatja.
Azonban, ha a gének is beszélni tudnának, és szót kapnának a
tanácskozásokon, talán ezt kérdeznék az etikai, jogi, környezeti érvek
és ellenérvek kereszttüzében vergődve: „Hogyan kerültünk az ember
kezébe?” „Mi keresnivalónk van a laboratóriumban?” És bizonyára igazuk
lenne. A tudósok egy része az elmúlt években ismét szerencsejátékba
kezdett. Az atommaghasadás felfedezése után elkészülő atombomba, a
folyamatosan növekvő háttérsugárzás és az atomerőmű-katasztrófák
üzenetértékkel szolgáltak arra, hogy a kockáztatásnak súlyos
következményei lehetnek. A „játékszenvedély” azonban olyannyira nem
ismer határokat, hogy – a múltbéli kudarcok és a jelenkori fenyegető
veszélyek ellenére – a kutatói szféra tovább növelte a téteket. Zöld
utat enged a „tudomány második bűnbeesésének” (biológiai forradalom),
amely az első „bűnesetet” (kémiai forradalom) lenne hivatott
ellensúlyozni. Könnyen elképzelhető azonban, hogy a még alig ismert
genetikai állomány átprogramozása beláthatatlanabb következményekkel
járhat, mint a mesterséges kémiai hatóanyagok vagy az atomenergia
használata. A kettő – vagyis a géntechnológia és kemizáció – együttes
jelenléte pedig egyenesen katasztrófális állapotokhoz vezethet a nem túl
távoli jövőben. A szakma önvallomása szerint „a tudomány története
során mindig is kockázati tényezők mellett dolgozott”, sőt
tulajdonképpen ebben rejlett a fejlődés kulcsa is. A kérdés csupán az,
hogy minden esetben szükség van-e ártatlan áldozatokra a fejlődéshez, és
ha igen, hol a józan és etikus határa a kockázatvállalásnak. Nem járt
messze a valóságtól Ulrich Beck, a neves müncheni szociológus, aki a
következőket mondta: „A világból egy nagy laboratórium lesz, egy óriási
emberiség-kísérlet, amelyben mindenki részt vesz, de senki sem felelős. A
magas fejlettségű kockázat-társadalomban egy kutató sem lesz felelős a
következményekért, ha az államilag előírt biztonsági rendelkezéseket
betartotta. A kockázat „társadalmasítva” lesz. Mint valami varázslattal,
az állam az összes káros anyagot, mérget, radioaktivitást
határérték-határozatokkal eltünteti.” Az idézett gondolatok
napjainkban szó szerint teljesednek, és csak remélhetjük, hogy vannak és
lesznek a jövőben is józanul gondolkodó és a veszélyeket idejében
felismerő „éber őrszemek”. Ilyen módon a számos bizonytalansági tényező
mellett az értelmiségi rétegek növekvő ellenállása is talán szerepet
játszhatna abban, hogy a globális kísérlet mégis elmaradjon, ellenkező
esetben újabb kockázatokkal kell szembenéznünk a jövőben.
…………………… Mi a génmódosítás?
A
génmódosítás során célzott, tervezett beavatkozással, az öröklési anyag
(DNS) szerkezetének megváltoztatásával vagy átrendezésével hoznak létre
új, kívánt tulajdonságú élőlényt vagy biológiai eredetű anyagot. Az új
tulajdonság tovább öröklődik az utódokra is. (A „génmódosítás” szó
szinonimájaként számos kifejezés használatos, mint pl.: génsebészet,
génkezelés, génmanipuláció, génpiszkálás, stb. Azonban ezek
félrevezetőek lehetnek illetve leterhelt jelentéstartalmúak, így szakmai
szempontból az előbbi helyesebb. A géntechnológia kifejezés szintén
elfogadott). Fontos kiemelni, hogy az eljárás során az ember saját
kezűleg és saját egyéni elgondolásai szerint közvetlenül a DNS
szerkezetébe avatkozik be érdekei függvényében módosítva azt. Nagy
lehetőség, és ezzel együtt nagy felelősség is ez. Az első kérdés
persze ilyen esetekben mindig arra irányul, hogy az emberiség ma
alkalmas-e ekkora felelősség hordozására. Érdemes itt idézni egy hazai
biokémia professzor, Venetianer Pál szavait: „… az ember már ma sem
tudja kezelni azt az információt, ami rendelkezésére áll. Nem
technikailag, hanem szellemileg nem képes többre. Éppen ezért a
genetikai információt sem fogja tudni kezelni. A problémát pedig az
okozza, hogy egyesek mindezt rossz szándékkal használják majd fel.” Az
emberiség jelenlegi morális válságában, politikai viharaiban,
társadalmi-szocializációs problémáiban valóban kevés esély van arra,
hogy a genetikai forradalom érdemi megoldást jelenthet a nehézségekre,
sőt inkább számos újkeletű kockázat elé állítja az embert és
környezetét. Az Egyesült Államokban a „génveszély” körüli
pánikhangulat gyakorlatilag elült, ugyanakkor az elmúlt években e
vitakérdés Európában aktuálissá, sőt kiélezetté vált. Nincs lezárva
tehát a génmódosítás témája, sőt úgy tűnik, most újabb, egyre
kedvezőtlenebb megvilágításba kerül az ember DNS módosító tevékenysége.
Mindezek tárgyalása előtt azonban pillantsunk bele egy kicsit a
laboratóriumba és nézzük meg, milyen eszközökkel dolgozik az ember a
vegykonyhájában.
………………………… Elszabadult fantázia
A
génmódosítás lehetőségének alapját az egymástól nagymértékben különböző
élőlényekben található genetikai anyag univerzalitása adja, vagyis
minden élőlény sejtjében ugyanabból a négy betűből (A, T, G, C) áll a
DNS-ben kódolt szöveg. Így ha az egyik sejtből adott tulajdonságot
hordozó génszakaszt kivágunk és egy egészen más fajba tartozó élőlény
sejtmagjába juttatunk, akkor van esély arra, hogy a gén által
meghatározott tulajdonság az utóbbi élőlényre is jellemző lesz. E
módszerrel lényegében ledönthetőek a különböző fejlettségi szinten lévő
élőlények közötti korlátok és tetszés szerint módosítható, átszabható,
alakítható a genetikai információ a kutató fantáziájától függően. A
tudósok (és az üzletemberek) persze nem is voltak restek használni a
fantáziájukat, így elkezdődtek a sci-fi irodalmakba illő furcsa
genetikai kísérletezések. A legismertebb ilyen eredmény a
szentjánosbogárhoz kapcsolódik, amelynek a fluoreszkálásért felelős
génjét fenyőbe ültetve fluoreszkáló fenyőfát lehetett „előállítani”.
Ugyanezt a gént nyúlba ültetve – kis túlzással élve – világító nyulak
születtek, megkönnyítve ezzel az éjjeli zsákmányra leső vadászok dolgát. A
természetes eredetű fonalak között a pókfonal az egyik legszilárdabb,
így érthető, ha a kutatók ennek biotechnológiai előállítását is célul
tűzik ki. A pókfonal fehérjéjét kódoló gén baktériumokba juttatásával
elérhető lehet, hogy a mikroba ilyen fonalat készít nagy mennyiségben.
Újabban azonban az egyik cég Montreálban olyan klónozott kecskét hozott
létre, amely egy pókfaj hálójának fehérjéit hordozza a tejében. A
remények szerint a tejből kivont fehérjét fonalakká sodorva,
felhasználható lesz a gyógyászatban sebek összevarrására. (Hasonló
alapelven transzgénikus csirkék is termeltethetnek különböző fehérjéket
nagy mennyiségben a tojásban.) 12 Szintén ígéretesnek tartják a
genetikailag módosított fagyálló gyümölcsök és zöldségek kutatását,
amelynek során sarkvidéki lepényhal hidegtűrésért felelős génjét ültetik
át a növényekbe. A selyemszövő lepke és skorpió génjét is tervbe vették
a mezőgazdaságban betegség- és rovarkártevő rezisztencia elérése
céljából, emellett például hörcsög génjének dohányba juttatásával is
kísérleteznek. A géntechnológia felhasználható például a
papírgyártásban fehérítésre és faanyagok lebontására, ruhaiparban a
farmerek színezéséhez használt indigó előállítására, vagy éppen a téli
időszakon kívül is üzemelő sípályákhoz mesterséges hó előállítására. Nem
elhanyagolhatóak a környezetszennyezés csökkentését célzó kutatások
sem. A lúdfű (Arabidobsis) génmódosított változata a higanyt felveszi a
földből és a levegőbe juttatja, ahol kevésbé veszélyes (alkalmas
higannyal szennyezett talaj regenerálására)4. Oxfordi kutatók nemrégiben
fémevő kelbimbókról adtak hírt, amelyek képesek önmagukban igen nagy
koncentrációban nehézfémeket felhalmozni. A jövőben ilyen alapon
feltételezik, hogy a káposztafélék segítségével hatékonyan
megtisztíthatóak lesznek a szennyezett területek. (Ukrán tudósokkal már a
Csernobil körüli területek megtisztításán dolgoznak) 13 Újabb
részterület a fosszílis energiahordozó (olaj, szén) GM szervezetekkel
történő kénmentesítése, amely a savas esőket okozó kén-dioxid
mennyiségét csökkenthetné. A napjainkban egyre halmozódó, lebomlani
nem képes műanyagok helyettesítése is elvileg megoldható. Növényekben
ugyanis sikerült termeltetni olyan polietilénhez hasonló műanyagot
(polihidroxibutinát, PHB) amelyet az általános lebontó baktériumok
hasznosítani tudnak. Szintén érdekes kutatási téma volt a
geobaktériumok területe az elmúlt években. Bizonyos mikrobák képesek a
tengerfenék iszapjának szerves anyagaiból mérhető mennyiségű elektromos
energiát termelni. A kutatások bizonyítékkal szolgáltak arra
vonatkozóan, hogy az így képződő elektromos áram izzólámpát vagy egy
egyszerű számítógépet is képes üzemeltetni, amely nagy horderejű
eredmény lehet a hadászat (robot-tengeralattjárók) illetve a biológiai
vizsgálódások szempontjából. Egyes geobaktériumok a nehézfémeket, mások
szerves oldószereket is képesek felhasználni és elektromos árammá
transzformálni, amelyet a szennyvíztisztítás területén lehet kiaknázni. A
geobaktériumnak génmódosításával különböző szennyeződések lebontása is
elérhető, sőt – a termelt áramot fény-, hang- vagy egyéb jellé alakítva –
detektorként is alkalmazható lehet. A szakemberek szerint nincs messze
az az idő, amikor a katonák olyan bio-védőmellényt viselhetnek, amely
idejében figyelmezteti őket a veszélyes vegyi- és biológiai anyagok
jelenlétére. 15 A génmódosítás eszközi szerepet tölthet be a növények
beltartalmi, táplálkozásbiológiai értékének javításában is.
Változtatható a repce olajsavtartalma, az állati termékek zsírsav
összetétele, a szója fehérjeértéke, a burgonya szénhidráttartalma vagy a
rizs karotin koncentrációja. Ezek nagy része azonban csak elvi
célkitűzés, mivel számos tulajdonság több gén működése révén alakul ki,
így külső módosítása szinte lehetetlen. Emellett a génmódosítást ma
elsősorban nem a segítségnyújtás, hanem a pénzszerzés mozgatja, így nagy
részben az üzleti világ érdekei érvényesülnek. Ebből adódóan ma döntően
a növényvédő szerek és rovarkártevőknek ellenálló fajták kerülnek
forgalomba, mivel ezek jelentős bevételt hoznak az előállítónak. A
virágárusok szintén növelhetik profitjukat, mivel a virágok hervadását
okozó etilén termeléséért felelős receptor gént kiiktatva a vágott
virágok élettartama jelentősen meghosszabbítható. 4 A géntechnológia
legnagyobb eredményeit jelenleg az orvostudomány mondhatja magáénak, és
ez a tény az Egyesült Államokban sokat nyomott a latba az aggodalmak
eloszlatása terén. 1982-ben került forgalomba az első, GM baktériumok
által termelt inzulin, amely sok cukorbeteg számára egyben az életben
maradást jelentette. (A legelső, sikeresen kezelt kislányt jelentős
média kampány kíséretében körbeutaztatták az Egyesült Államokban,
bemutatták kongresszusokon és televízióban, így mutatva meg az eljárás
hasznosságát és szükségességét.) Az inzulint követte a növekedési
hormon, majd az interferon, amelyeket korábban marha hasnyálmirigyből és
emberi holttestek agyalapi mirigyéből nyertek. Ma már a legtöbb
gyógyszer és vakcina géntechnológiával készül, amely olcsóbb és
veszélytelenebb, mintha állati szervekből vagy elhunytakból izolálnák.
Az infarktus utáni vérrögöket oldó hatóanyag, a vérképzést segítő
eritropoetin, a tüdőtágulás kezelését szolgáló alfa-1-antitripszin mind
GM szervezetek segítségével állítódik elő, hasonlóan számos vakcinához
(veszettség, hepatitis B, stb.)4. A fájdalomcsillapítók 80%-a, az
asztmagyógyszerek 60%-a, a depressziót kezelő hatóanyagok 62%-a, a
migrén megszüntetését segítők 52%-a és a skizofrénia kezeléséhez
használt gyógyszerek 60%-a is a géntechnológiához kötődik. Az
orvostudomány és gyógyszeripar sok esetben az állattenyésztéssel
összefonódva végzi munkáját. Ma már nem titok, hogy az állatokba
bizonyos géneket beültetve azok tejébe különböző gyógyszerhatóanyagként
szolgáló fehérjék választódnak ki, amelyek – a várakozások szerint –
megoldhatnák a gyógyszerhiányt is. (Ilyenkor az adott emberi fehérje
termelését kódoló gént oly módon ültetik be az állati DNS-be, hogy az a
tejtermelő mirigyekben fejeződjön ki.) Eddig legalább 17 létfontosságú
gyógyszerhatóanyagot sikerült állati (szarvasmarha, juh, kecske) tejből
kinyerni és e szám a jövőben bizonyára tovább növekszik. Kísérleti
stádiumban van néhány véralvadási faktor ilyen módon történő
termeltetése is. A különböző emberi gének állatokba való beültetése
tehát kezd általánossá válni. Létrehozhatók olyan sertés illetve
marhaállományok, amelyek egyedeiben emberi vérplazma kering, vagy olyan
albumin szérum, amely a súlyos égési sérültek véráramlásának egyensúlyát
fenntartja. Szintén eredményesnek bizonyult az a kísérlet, miszerint
nyulakba való emberi gén bevitele humán kalcitonint termeltetett az
állattal, amelyek az emberi csontok pótlását hivatottak a jövőben
segíteni. Emellett szarvasmarhák és kecskék segítségével emberi anyatej
is „készíthető”, sőt Ausztráliában emberi spermát termelő egerek is
születtek. Ez utóbbiakba emberi heresejt génjét ültették, és a képződő
hímivarsejtekkel a jövőben emberi petesejtet kívánnak megtermékenyíteni.
Az emberi kutatási vágy azonban még itt sem érte el felső határát,
hiszen pár éve sikerült egerek agyában emberi agysejtet is létrehozni,
amelytől a Parkinson-kór, Alzheimer-kór vagy az agyi érelzáródás
kezelését várják. (Az egerek normális „egér” módjára viselkedtek,
miközben agyukban aktív emberi agysejtek képződtek folyamatosan)16 Az
egerekkel való kísérletezés fő oka, hogy mindössze 10%-ban tér el
genetikai állományuk az emberétől, emellett kísérleti állatként való
felhasználásuk engedélyezett és szaporodási képességük igen nagy. A
kérdés persze az, hogy az embernek van-e joga ilyenkor szabadon engedni
szárnyaló fantáziáját, és tetszése szerint hajtania végre
génmódosításokat a kiszolgáltatott rágcsálókon. Az előbbi, agysejteket
termelő egereknél talán hasznosabb kutatási téma volt, amikor emberi
immunsejteket ültettek át egerekbe, így alkalmas kísérleti alanyokká
váltak az AIDS-ellenes gyógyszerek vizsgálatára. Az érdekesség
kedvéért kipróbálták az emberi gének rovarokra való hatását is és
érdekes eredményre jutottak. Gyümölcslegyekben a bevitt emberi gén
hatására felerősödött a sejtek méreg- és ürülékkiválasztása, és 40%-kal
megnőtt élettartamuk.17 Az orvosi gyakorlat vonatkozásában az egyik
legkritikusabb területet a genetikailag módosított állatok különböző
szerveinek emberbe való átültetése jelenti. Mivel a transzplantációs
műtétek száma egyre növekszik, ezzel párhuzamosan egyre sürgetőbb az
igény, hogy a beültetett szervek kilökődését megakadályozzák. Az
eredmények szerint az emberi immunrendszer bizonyos génjeit sertésbe
átjuttatva nő az esélye annak, hogy a disznóból kioperált szerveket az
emberi szervezet sajátjaként ismeri fel. Meg kell azonban jegyezni, hogy
az állatok – és legfőképpen a sertés – genomjában számos olyan vírusgén
fordul elő „csendes”, inaktív formában, amelyek új, emberi környezetbe
aktiválódva az AIDS-hez hasonló óriási járványokat eredményezhetnek.4 Több
szakember aggodalmát fejezi ki az állati szervátültetésekkel
kapcsolatban, mivel rohamosan szaporodnak az olyan állatbetegségek,
amelyek emberre is veszélyesek. Természetesen beteg állat szerveit nem
használják orvosi célokra, azonban sok feltételesen kórokozó vírusgén
lehet kódolva a donor állatok DNS-ében, amelyektől az állat nem
betegedett meg, a befogadó emberi szervezetre viszont veszélyt
jelenthet. Az adott vírusgén ugyanis beépül az emberi DNS-be is és
adandó alkalommal – életviteltől, stressztől, környezeti hatástól
függően – átprogramozva a sejt saját „számítógépét”, önmagát kezdi
sokszorosítani. Az állati szervezetek felhasználásakor tehát ilyen
értelemben bizonyos megbetegedési kockázatok jelentősen növekedhetnek. Állatok
helyett növényekkel is termeltethetőek gyógyszer hatóanyagok illetve
vakcinák, így az állatbetegségek emberbe való átjutása nem lehetséges,
sőt még az állati termékektől viszolygóknak sem kell méltatlankodniuk,
ha gyógyszerszedésre kényszerülnek. Az utóbbi években az emberi
gyógyításra felhasználható ellenanyagokat (antitestet) sikerült
növényekben előállítani, így a remények szerint a jövőben olcsóbb és
mennyiségi korlát nélkül gyártható gyógyszerekhez lehet majd jutni. A
felmérések szerint például néhány száz hektáron termesztett, antitestet
termelő GM kukoricával az emberiség összes rákbetegét el lehetne látni
gyógyszerrel. (Természetesen csak azokról van szó, akiknek az adott
speciális hatóanyag szükséges.) Egyes örökletes, enzimhiánnyal járó
betegségeknél az adott enzimet dohánylevélben termeltették, így
nagyságrendekkel csökkenthető volt a gyógyszer előállítás költsége.
Ismeretes az is, hogy a banán és egyéb gyümölcsök is képesek immunizáló
fehérje termelésére, így a gyümölcsöt elfogyasztók egyfajta „jóízű
oltásban” részesülhetnek.14 (Ezek az ígéretek valószínűleg csak a
lehetőség szintjén maradnak a jövőben is, mivel a hatóanyag mennyiségek
változékonysága és az adagolás nehézsége miatt az alkalmazás
megoldhatatlan) Német tudósok olyan GM paradicsomot is
kifejlesztettek, amely szintén tabletta helyett szedhető, mivel
antitesteket hordoz. A kutatók rendkívül bizakodóan vélekednek és
reálisnak tartják, hogy a nem túl távoli jövőben ízletes gyógyszerek
kerüljenek forgalomba.18 Végül érdemes megemlíteni a tudományos
fantázia egyik újkeletű kutatási területét, az állatok téli alvásának
emberre való alkalmazásának lehetőségét. Egy állatfiziológiával
foglalkozó professzor ugyanis felfedezte a téli alvásért felelős két
gént, amelyek a kapcsoló elve alapján működnek. Ezek az ún. hibernációs
gének olyan enzimek termelését idézik elő, amelyek a szervezetet
teljesen átállítják a szénhidrátok bontásáról a zsírégetésre. (Ezért is
halmoznak fel e állatok a téli alvás előtt jelentős mennyiségű zsírt
szervezetükben.) Ez részben energiát, részben víztermelést eredményez,
mivel a zsírbontás során 1 g zsír égetéskor 1 g oxidációs víz képződik. A
hibernációs gének -– úgy tűnik – az ember DNS-ében is megvannak, csak
inaktív formában, így lehetőséget látnak e gének aktiválására.
Természetesen az emberiség „téli álma” sok területen katasztrófát hozna,
azonban az űrkutatásban és orvostudományban forradalmi eredménynek
számítanak. Az Egyesült Államok hadserege az illető professzor
kutatásait nagymértékben támogatja, mivel lehetőséget adhat e módszer
arra, hogy a sebesült katonákat a kórházba szállításig „téli állapotban”
tartsák, amely megmentheti az életét. A NASA szintén belépett a
mecénások közé, hiszen a hosszú távú űrutazások során hasznosíthatóak
lehetnek az eredmények. Az orvosi gyakorlatban a szervmegőrzésben
kaphatnak nagy szerepet az átkapcsoló gének. Persze kutatásra vár még az
a – nem elhanyagolható - részterület, amely a téli álomból a „nyári
üzemmódra” való visszakapcsolás hátterét vizsgálja.17 Az imént vázolt
meglehetősen szerteágazó kutatási irányok bizonyára itt-ott
megmosolyogtatóak, azonban egy részük már a jelenben megvalósult, mások
előrehaladott kísérleti stádiumban vannak. Összességében elmondható,
hogy az orvosi célból történő géntechnológia általában nem tekinthető
problémásnak, mivel sokkal hosszabb kísérleti fázis után, zárt
rendszerben történő gyártás jellemzi, emellett igen szűk célcsoportot
érint. Sok esetben a géntechnológia életmentő illetve életet
meghosszabbító módszernek bizonyult, gondoljunk például az inzulinra. A
génmódosítás körüli vita tulajdonképpen az orvosi praktikumot nem is
érinti, sőt elfogadottá vált és beépült a mindennapi szakmai
gyakorlatba. A problémát a génmódosítás széleskörű kiterjesztése és a
mezőgazdaságba illetve élelmiszeriparba való begyűrűzése generálja. Ez
utóbbi esetekben ugyanis kevesebb ideig végzett tesztelés után a
környezetben is szaporodóképes élőlények kerülhetnek ki a természetbe.
Ezen kívül a GM élelmiszert naponta nagyobb mennyiségben fogyasztjuk,
míg GM élőlény által termelt gyógyszer hatóanyaggal jó esetben igen
ritkán érintkezünk. A motiváció is más a kétféle alkalmazás között,
hiszen az orvosi genetika célja – legtöbb esetben - a tudásszerzés,
betegségmegelőzés és gyógyítás, míg a GM élelmiszer termelésének a
mozgatórugója elsősorban a piaci előnyhöz jutás.14 Nem lehet tehát
azt mondani, hogy a génmódosítás önmagában egy démoni technológia,
jóllehet vannak kockázatai. Elsősorban nem a módszerben, hanem az
emberben keresendő a bajok gyökere, aki a génsebészetet saját öncélú
kívánságainak szolgálatába állítja. Ha a fejlett tudományos
eszközöket az ember védelmében hasznosítják, akkor a tudomány áldássá
válik a kutató kezében. Ha azonban próbálgatjuk a biológia
„szakítószilárdságát”, akkor veszélybe sodorjuk civilizációnkat, és
elveszítjük mindazt, amit eddig elértünk. Sajnos a biotechnológia
sosem volt teljes egészében az objektív tudomány hatáskörében, az elmúlt
években azonban még inkább kibújt az üzletpolitikától független
tudományos világ ellenőrzési köréből és végérvényesen multinacionális
vállalatok irányítása alá került. Mindaddig, amíg a génmódosításban
„aranytojást tojó tyúkot” látnak, addig a fogyasztó fokozottabb
kockázatoknak lesz kitéve, amely egyben jelzi, hogy e kérdéskör nemcsak
egészségügyi , hanem gazdaság-politikai vonatkozásokkal is bír. Fontos
kiemelni azt is, hogy a géntechnológia megnyugtató módon nem oldja meg
bolygónk egymásra halmozódó problémáit, legfeljebb „kitolja a szenvedés
idejét”. Nem eredményez gyökeres szemléletváltozást az emberben, így az
egyén nem fog jobban vigyázni egészségére és nem védi jobban
környezetét. Ha a GM baktériumok majd elbontják a mérgező hulladékot
vagy a gyógyszert jóízű gyümölcsökből kapjuk, ki fog változtatni
életvitelén? Ha a gyógyító szintetikus hatóanyagokban már nem lesz
hiány, mivel megtermelik a GM szervezetek, ki fog beszélni majd a
betegségmegelőzésről? Ha a katonákat téli álomba lehet már tartani a
kórházig tartó úton, ki fogja felemelni jobban a szavát a háborúk ellen?
Félő, hogy a géntechnológia mögött felvonuló hangzatos ideológiák
sorban léggömbként pukkadnak majd szét a következő évtizedekben. ……………….. VALÓS KOCKÁZATOK
Játék az ismeretlennel
„Nem lehet egyszerre látni a dolog kezdetét és végét” ( Hérodotosz)
Egy
tudósnak elvileg csak olyan kutatásba szabadna belekezdenie, amelynek
nagyságrendileg be tudja határolni a lehetséges kihatásait. Azonban a
modern fejlődés alapjául szolgáló kutatási eredmények legtöbbször éppen
olyan kutatások során születtek, amelyeknél nem volt előre látható az
összes pozitív és negatív következmény, sőt maga az eredmény is
véletlenül született. (pl.:Fleming: penicillin; Pasteur: veszettség
elleni vakcina, stb.) Ellentmondásos tehát a felvetés: ha a fejlődéshez
szükséges tudományos kutatások célja eddig ismeretlen jelenségek
felfedezése és merőben új technológiák kifejlesztése, miképpen lehet
ezen eredmények széleskörű gyakorlati alkalmazásának előre nem ismert
hatásait megtervezni? Konkrétabban megfogalmazva, ha a génmódosítás
módszerét ezelőtt senki sem ismerte és nem is alkalmazta, milyen alapon
állítható, hogy veszélytelen? A GM növények széleskörű bevezetése óta
eltelt 7-8 év ugyanis még nem ad elég támpontot erre vonatkozólag, sőt e
kis időtáv alatt összegyűlt kritikai észrevételek és biológiai
deformációk meglehetősen sok árnyékot vetnek a genetikai forradalom
által kiváltott optimista jövőképre. Meg kell tehát állapítani: egy
forradalmian új technika, legyen bármilyen ígéretes, az ismeretlen
távlatait nyitja meg, amely természetszerűleg együtt járhat előre nem
belátható, és egyes esetekben alig felbecsülhető következményekkel. A
tudós újat alkot, de ezzel együtt szinte mindig új veszélyeket is
teremt. A hegymászó, ahogy egyre nagyobb csúcsokat hódít meg, egyre
mélyebb szakadékba tekint le. A lezuhanás veszélye annál nagyobb, minél
merészebb célokat tűz ki a sportoló. A tudomány ma a létező egyik
legmerészebb tevékenységre vállalkozott, és csak a csodával lesz
határos, ha nem csúszik ki kezéből végérvényesen az irányítás. Az
emberiség jelenleg a Földön megtalálható mikroorganizmusok mindössze
1%-át ismeri és a fejlettebb szervezeteknek is csak töredékét vizsgálta.
Az egyes élőlények biológiai szerepéről és viselkedéséről is sok
esetben csak hozzávetőleges adataink vannak, nem beszélve a sok millió
faj egyedi genetikai különbözőségéről. 1 Bár a genetika tudományága
rendkívüli sebességgel fejlődik, ma még sok létfontosságú ismeretnek
nincsen birtokában. Az adott fajra jellemző teljes génkészletet csak a
legegyszerűbb élőlények (Esherechia coli, Saccharomyces Cereviziae)
esetében tudták feltérképezni, bár a megtalált gének mintegy felének
működéséről sejtelme sincs a szakembereknek. Ha a fejlettebb élő
szervezetek genomja ismertebbé válik, a gének működésének feltárása
újabb évtizedekre munkát fog adni a laboratóriumoknak. Elmondható
tehát, hogy jelenleg azon élőlények DNS-éről van bővebb információ,
amelyek az orvosi-, mezőgazdasági- és élelmiszeripari kutatásokban
szerepelnek. (élesztőgombák baktériumok, egér, sertés, szarvasmarha,
kecske és az ember) A gének egymástól való függőségéről emellett a
DNS-en található géneken kívüli szekvenciákról azonban még az előbb
említett szervezetek esetében sincs mérvadó feljegyzés. Eszerint a
közvetlen közelünkben lévő legismertebb élőlények génműködését sem
tudjuk pontosan leírni, nem beszélve a tágabb környezetben, az
esőerdőkben, tengerekben élő fajok genetikai struktúráiról. Az
elmúlt évszázadok tudásához képest sok nagyságrendnyivel több ismeret
van a mai tudomány birtokában, azonban a jelek szerint a természetben
rejlő teljes tudásanyaghoz képest ez még mindig elenyésző. Sokkal több
és sokkal pontosabb ismeret kellene ahhoz, hogy a genetikai információ
módosítására vállalkozzunk. Ma már több neves szakember elismeri, hogy a
GM szervezetek közforgalomba bocsátása olyan sebességgel történik, hogy
azt sem az egészségügyi-toxikológiai vizsgálatok, sem a jogalkotók nem
tudják már követni. Ez azt jelenti, hogy szinte mindig csak utóbb tudjuk
meg, mit is ettünk a korábbi években és az hogyan hatott a
szervezetünkre, sőt ilyenkor már az sem nyugtat meg sokakat, ha ezután
korlátozást léptetnek életbe a törvényalkotók. Meg kell vallani:
akarva-akaratlanul szinte mindannyian kis élő kémcsövei vagyunk egy
globális laboratóriumnak és részei annak az emberiség kísérletnek,
amelyet Ulrich Bech, müncheni szociológus vetített fel írásaiban a
géntechnológiai kísérletek kezdetén. A tudományos jellegű kritikák
mellett ugyanakkor etikai síkon is kérdések merülnek fel.
Kísérletezhet-e az emberiség olyan területen, aminek potenciális
veszélyeit teljesen nem tudja becsülni, emellett az esetlegesen
bekövetkező katasztrófát saját eszközeivel nem tudja elhárítani? Milyen
alapon lehet olyan kutatási eredményeket „kiengedni”’ az ipari
praktikumba, amelyek egy kísérleti stádiumban lévő tudományághoz
kapcsolódnak? Megengedhető-e etikailag, hogy az emberiséget szolgáló
fejlett technológiákat magán az emberiségen teszteljék és
tökéletesítsék? Úgy tűnik, hogy az élelmiszeripari törvényszerűségek nem
sokban különböznek a hadiiparétól. Tudva lévő ugyanis, hogy a
hadászatban a fegyverek fejlesztése mintegy szükségszerűvé teszi a
háborúkat, ahol élesben kipróbálhatják a legújabb gyártmányok
tömegpusztító hatásspektrumát, irányíthatóságát így tovább csiszolhatják
az adott technikát. Valószínűleg a génmódosítás sem kerülhette el a
széleskörű kipróbálást. Az orvosi kísérletek szűk köréből kikerülve az
élelmiszeripar részévé vált és ma már hatalmas mennyiségben fogynak a GM
élelmiszerek a tengeren túlon és kisebb mértékben a harmadik világban. A
gyártók pedig szorgalmasan jegyzetelik az előre nem tervezhető
hatásokat, és rendre csiszolgatnak a technikán. Érthetetlen és
megmagyarázhatatlan, hogy a gyógyításból mi módon jöhetett át ilyen
viharos gyorsasággal az élelmiszeriparba a géntechnológia, hiszen
ezáltal mindennapi életünk részeivé válhatnak az idegen géneket hordozó
szervezetek. Sőt az a kérdés is felvetődik, hogyan kerülhetett az
üzletpolitika irányítása alá ez az új módszer. Ezáltal ugyanis a
kísérletező kedv profitorientáltsággal párosul és egyoldalúan pozitívnak
állítja be a génmódosítást. Ha azonban a világunkat döntő módon formáló
tudományos kutatási eredmények üzletemberek kezében futnak össze, nem
lehet okunk optimizmusra sem most, sem a jövőben. A pénzszerzési vággyal
ugyanis együtt jár egyfajta erkölcsi hanyatlás, márpedig „a tudomány
etika nélkül a szellem halála.” ( Pierre Abélard, XII.sz.) Ma már nem
titok, hogy több hír is szárnyra kapott, amelyek meglehetősen sötét
színűre festik a genetikai beavatkozásokkal kapcsolatos területet.
Pillantsunk bele ezekbe a jelentésekbe is.
………………………….
Riasztó jelentések
„Aki jól figyel és mindent megért, az tud csak lenni tetteiben óvatos” (Szophoklész)
A
géntechnológiát ellenzőkről sokáig azt hitték, hogy olyan megrögzött
globalizáció-ellenes csoportok, amelyek minden új, fejlődést elősegítő
felfedezés ellen tudományos alap nélkül protestálnak. Néhány év alatt
sokat fordult a világ és ma már nem szégyen bevallani, hogy e laikusnak
tartott mozgalmak jobban látták és látják a reális veszélyeket, mint a
saját tudományuk irányába elfogult géntechnológusok. Az utóbbi években
egyre növekedett azoknak a szakmai jelentéseknek a száma, amelyek némi
aggodalomra adhatnak okot a génmódosítás hatásait illetően. Még
mielőtt a génmódosítás kockázatira fény derült volna, intő jelek kezdtek
mutatkozni egyes betelepített idegen fajokkal kapcsolatban
Ausztráliában és Amerikában. Ausztrál haltenyésztők ugyanis
Norvégiából szardíniát kezdtek importálni, amely a tonhalakon kívül a
pingvinek fő tápláléka is egyben. A szállítmányokban azonban egy új,
Ausztráliában ismeretlen vírus volt, amely végül óriási mérető
pingvinpusztulást hozott magával.19 A kontinensen azonban nem ez volt az
egyetlen „melléfogás”. Egy másik esetben az igen szigorú óvintézkedés
ellenére is ki tudott szabadulni egy olyan génmódosított vírus, amely
elterjedve a kontinensen nyulak millióit pusztította el.14 A
mesterséges génátvitel lehetséges káros hatásait a vadméhek esete is jól
illusztrálja. Dél-Afrikából Dél-Amerikába telepítettek afrikai
méhcsaládokat, amelyektől jobb gyűjtési eredményt vártak. Ehelyett
azonban elvadultak és az agresszív hajlamot tovább is adják utódaiknak.
Ma ezek a vad méhek elérték az Egyesült Államok déli határait az ott
lakók nem kis rémületére. Az Egyesült Államok közvéleményét emellett
még két fő eset is megrázta. A génmódosított baktériumok által
előállított L-triptofán 1500 megbetegedést, köztük 37 halálesetet és
számos bénulást produkált az EMS (eozinofil-mialgia-szindroma) nevű
betegség kiváltása útján. Később olyan szarvasmarhák tejét kezdték
árusítani, amelyekbe tejtermelést segítő hormonokat kódoló géneket
ültettek be. (Ez a tej mai napig forgalomban van a tengerentúlon)
Napvilágra került azonban, hogy a tejjel végzett kutatások során a
kísérleti állatok harmadában tumoros elváltozások alakultak ki, így nem
csoda, ha Amerikában is némileg megingott a hatóságba vetett bizalom.23 Szintén
elgondolkodtató hírnek számított, amikor közzétették, hogy szabadon
bocsátják a Rhizobium meliloti nevű nitrogénmegkötő baktérium GM
változatát. A génmódosítók az eredeti gyökérszimbiontából szabadon élő
talajbaktériumot „csináltak”, amely elősegítheti a lucerna és más
hüvelyesek termés növekedését. Természetesen fény derült arra, hogy az
új gént nem másból, mint a Shigella flexneriből nyerték. Ez utóbbi
dizentériát és gyomor illetve bélgyulladást okozó tulajdonsága miatt
vált hírhedtté. Korábban egyébként volt már hasonló kísérlet egy
Klebsiella fajjal, az ellenőrző vizsgálatok azonban mellékhatásokat
mutattak ki. 24 Az egyik legnagyobb vihart a Star-link botrány néven
elnevezett ügy kavarta. A kizárólag takarmány kukoricaként engedélyezett
GM-fajtát a farmerek összekeverték a többivel, így kerülhetett bele
számos amerikai áruházlánc termékeibe (chips, stb). Az elfogyasztást
követően hányás, hasmenés, bőrviszketés, gégeödéma és egyéb allergiák
jelentkeztek főleg a kiskorúak között, bár az ok-okozati összefüggést
nem találták egyértelműnek az illetékesek. Az Egyesült Államok kiállt a
farmerei mellett, azonban több ország visszamondta a rendeléseit és a
kereslet is jelentősen lecsökkent a kukoricaalapú termékek iránt. A
történet kapcsán meg kell jegyezni, hogy a különböző típusú növényi
termények egymástól való elkülönítése ma sem teljesen megoldott.25 Újabban
a GM burgonya, szója és paradicsom esetében merültek fel aggályok. A GM
paradicsomot például az amerikai engedélyező hatóság (FDA) annak
ellenére engedélyezte, hogy 20 nősténypatkány közül hétnél a boncolás
gyomorvérzést állapított meg. (A hatóság szerint ezt a természetes
nyálkaoldó anyagok okozták, azonban ez megkérdőjelezhető. A termék
egyébként megbukott a piacon, így ma már nem termesztik) 10 Botrányokból
és káros hatásokat körvonalazó tudományos cikkekből tehát akad elég, a
kérdés azonban az, hogy kellő hatást gyakorolhatnak-e a döntéshozókra.
Talán igen, ha olyan félelmetes betegségek árnyképei jelennek meg újra,
amelyeket már legyőzöttnek hittek.
……………………….
Támadnak a gének
„A géntechnika még súlyosabb következményekkel járhat, mint az atomenergia” (E. Chargaff, biokémikus)
A
génmódosítást szorgalmazó kutatók szerint a transzgének
ellenőrizhetetlen terjedésének, az antibiotikum rezisztens vad fajok
kialakulásának és a veszélyes mutáns kártevők kialakulásának nincs
reális esélye. Mások óvatosabban bánnak a szavakkal, tudván, hogy a
legkisebb tévedés esetében visszafordíthatatlan természeti folyamatok
indulhatnak el. A környezetvédő mozgalmak még tovább mennek, és
egyenesen környezeti katasztrófáról beszélnek. Az ellentétet élezi az a
tendencia is, hogy egyre több ökológus, kutatóorvos, közgazdász és
egyéb, magasan képzett ember csatlakozik a vitába, és döntő részben a
szkeptikus oldalt erősítik. Annak eldöntéséhez, hogy melyik csoportnak
lehet igaza, ma már nemcsak elméleti hipotézisek, hanem kézzel fogható,
tapasztalati adatok is segítséget nyújtanak. A következőkben tehát
beszéljen a gyakorlat.
………………. Laborból a természetbe
Az
Ohioi Állami Egyetemen sikerült igazolni, hogy a GM haszonnövények a
beültetett új géneket átadhatják vad rokonaiknak. Sokak szerint az
ellenállóvá tett haszonnövény egyéb környezeti tényezőkkel szemben
(stressz, hő, stb.) kevésbé rezisztens, így nem képes túlnőni vad
rokonait. A megfigyelések azonban rámutattak, hogy a környezetbe való
kiszabadulás igen nagy kockázatokat rejthet. A transzgén és a vektorhoz
használt gének átjutásával ugyanis „szupergyomok” jöhetnek létre a
természetben. Ez abból adódik, hogy a vadfajok amellett, hogy megtartják
életképességüket, még szert tesznek antibiotikum és gyomirtószer
rezisztenciára is, így egyfajta gyarmatosító munkát indítanak el.25 Erre
jó példa a repce, amely mintegy 3 km-es körzetben adja át a beültetett
idegen gént vad rokonainak, bár a vártnál lassabb génátviteli sebességet
jeleztek a kutatók. (Kanadában ez ma már gyakorlati probléma)26 A
génmódosított (Roundup Ready) cukorrépa szintén kereszteződhet az
elvadult répákkal, a fehérrépával, a spenóttal és más, libatopfélék
családjába tartozó növénnyel. A GM cukorrépa esetében még a betakarítás
után két évvel is ki lehetett mutatni a talajbaktériumokban az idegen
gének jelenlétét, sőt antibiotikum rezisztens fajokat is találtak
közöttük. Ez utóbbi eredmények szintén átgondolásra adnak okot, hiszen a
talajbaktériumok genetikai változása láncszerűen kihat gyakorlatilag a
teljes élővilágra a földigilisztától kezdve a madarakig. A GM gyapot a megfigyelések szerint 20-30 méteren belül, a burgonya 10-100 m-es hatótávolságba adhatja át a transzgéneket.4,14 A
GM tök és retek szintén hasonló jellegzetességeket mutat, sőt az utóbbi
esetében a génmódosítás megnövelte az egy növényre eső magok számát. A
retek vad rokonai az átporzást követően szintén jelentősen több magot
érleltek, így növekedett az esélye a gyors tovább terjedésnek. A búza
és a kukorica semmiféle gyomnövénnyel nem kereszteződhet, azonban a
transzgének itt is fennmaradhatnak a környezetben és beépülhetnek
különböző helyekre. A kukorica szélbeporzású növény és pollenje akár 30
km-re is eljuthat. A transzgént azonban csak 50-100 m hatókörön belül
terjeszti. Sajnálatos fejlemény e tekintetben, hogy az Egyesült
Államokból a kukoricába ültetett Bt-toxingén szép lassan eljutott
Mexikóba és beépült az ottani helyi kukoricafajok géncentrumába.28 A
rovarbeporzású GM növényfajták esetében szintén az jelent kockázatot,
hogy a háziméh 1-6 km távolságra is elviheti a polleneket, ezáltal az
idegen géneket is. A kutatók egy része nem tart attól, hogy a GM
növények által terjesztett gének hatására létrejövő szupergyomok illetve
vad fajok kiszorítják a haszonnövényeket, mivel – állításuk szerint – a
stabil ökológiai rendszert egy-egy ilyen hatás nem billentheti ki
egyensúlyi helyzetéből. Nem egy esetben volt azonban már arra példa,
hogy a betelepített fajok agresszívebb egyedeket hoztak létre és az
őshonos fajok számát csökkentették. A gyógyszeripari célból
termesztett növények esetében az átporzódás szintén sok gondot okozhat.
2002-ben például egy texasi biotechnológiai cég által kifejlesztett,
gyógyszerhatóanyagot tartalmazó kukorica szabadult ki termőhelyéről és
megfertőzte a szántóföld többi kukorica fajtáját. A messzebb lakó
biogazdák engedélyét is be kellett vonni ezután, ami óriási
felháborodást keltett az államban. Az amerikai farmerek egyébként
általában nem ellenzik a GM növény termesztését, csak a
gyógyszerhatóanyagot hordozók ellen tiltakoznak.14,19 Az európai
törvények deklarálják, hogy szabálysértés esetén a környezet eredeti
állapotát helyre kell állítani. A törvény azonban meglehetősen nehéz
feladat elé állítja a szabálysértőt, mivel a milliárd számra terjedő
polleneket nem lehet parancsszóra visszahívni. Ugyanígy a módosult
talajbaktériumokból sem lehet pár nap alatt kiollózni az idegen
génszakaszt, helyreállítva ezzel a régi állapotot. Az elmélet tehát
megnyugtató, a megvalósítás esélyeinek kicsinysége viszont nyugtalanító.
……………………………… Élelmiszeripari alkalmazások
Az
ironikusabb vélemények szerint a génmódosítást ellenzőknek valami
lakatlan szigetet kellene keresniük, ugyanis világunkat
kikerülhetetlenül behálózta már a géntechnológia. Az élelmiszeripar és
gyógyszeripar mellett a mosószer- és kozmetikum gyárak is e vívmányokat
hasznosítják, sőt a jövőben egyre több iparág (pl.: textilipar,
papíripar, faipar, stb.) fog bekapcsolódni a biotechnológiába. Az
eurobankók is GM gyapottal készülnek, így ezt sem szabadna kezünkben
tartanunk, hátha bőrallergiát okoz – gúnyolódnak időnként a
géntechnológusok. Valóban túl lehet lőni a célon az aggályoskodás
területén, azonban a mezőgazdasági és élelmiszeripari alkalmazás valós
kockázatokat rejthet, szemben a „génmódosított eurobankó”
kézbevételével. A sajt gyártásakor felhasznált oltóenzimet GM
mikroorganizmusok termelik, amelynek előnye, hogy nem kell levágni
néhány napos borjak ezreit az oltóenzim kinyerése végett. A sör- és
kenyérgyártáshoz géntechnológiailag feljavított élesztőtenyészeteket
vesznek alapul. A gyümölcslégyártás során a lékinyerés fokozása
érdekében pektinbontó enzimeket adagolnak a zúzalékhoz, amelyeket GM
penészfajok állítanak elő. A vitaminok, aromák, színezékek és aminosavak
jelentős részének szintén van köze a biotechnológiához. Látható
tehát, hogy az élelmiszeripar lényegében már ma is „nyakig” benne van a
géntechnológiában. A sütéshez illetve salátákhoz felhasználható repce és
szójaolaj, a tejszínpótlók, kakaóvajpótlók, diétás zsírok,
élelmiszer-adalékanyagok, tejalvasztásban használt enzimek, növényi
sejtfalbontók gyártása ma már elképzelhetetlen a génmódosítás
alkalmazása nélkül.1 Mindenképpen különbséget kell azonban tenni az
idegen gént tartalmazó élelmiszer és a génmódosítás segítségével
gyártott élelem között. A vegetáriánusoknak készülő sajtokhoz használt
„GM-oltóenzin” az érlelés során lebomlik, és a késztermékben nem
mutatható ki. 4 A GM-penészgombák termelte enzimek esetében szintén nem
kerül át a gyümölcslébe az idegen gén, csak a bontóenzim, hasonlóan az
élelmiszer-adalékanyagokhoz. A szója- és repceolaj sem hordozza az
idegen gént, mivel a fehérjerész nincs a termékben. Ezekben az esetekben
tehát nem közvetlen humán-egészségügyi, hanem inkább ökológiai aggályok
merülnek fel. Az aggály természetesen jogos, hiszen az előállítás során
használt számtalan idegen gén kijut a természetbe és beindíthatja a
horizontális génátvitelt, bár közvetlenül nem jut az emberi szervezetbe.
A problémák igazából akkor kezdődnek, amikor magát a GM növényt
visszük be a szervezetbe, vagyis GM-vetőmagot alkalmazott a termelő, és a
növényi terményt feldolgozott formában bejuttatta az élelmiszer
kereskedelembe jelöléssel vagy jelölés nélkül. Ilyenkor a korábbiakban
taglalt kockázatok állhatnak fenn. Persze az élelmiszeripari szakemberek
szerint a génmódosítás kérdésköre felfújt léggömbhöz hasonlítható. A
biotechnológia volt, van és lesz, ezen már semmi nem változtathat, mivel
szervesen beépült a világ árutermelési rendszerébe. Ez valóban igaz,
mégis félő, hogy a mérleg nyelve a jövőben elbillen és már nem csak
„segítője” lesz a gyártásnak a GM mikroorganizmus, hanem egyre inkább
benne is lesz az ebédünkben a GM-növény a maga nem túl természetes
génállományával együtt. E két területet pedig soha nem szabad
összemosnunk. Ha az előbbi felett tehetetlenségünkben szemet kell
hunynunk, az utóbbival kapcsolatban határozottabb fellépés szükséges. A
gyártó azonban nem fogja szájbarágósan elmagyarázni a fogyasztónak, hogy
mi e kettő közötti különbség lényege, úgy, hogy ismét autodidakta módon
kell elsajátítani mindezt, nehogy a hátunkon csattanjon az ostor –
immáron nem először és sajnos nem is utoljára. A feldolgozott
élelmiszeripari termékek területén belül érdemes ismerni azokat a
termékcsoportokat, amelyek esetében génmódosított összetevővel
potenciálisan számolni lehet. A szójafehérjét (izolátum, koncentrátum),
szójalisztet, szójaolajat és – lecitint számos termék gyártásakor
felhasználják. Ezek az összetevők pékárukban, cukrászsüteményekben,
salátaöntetben, margarinban, gyorséttermi sült burgonyában,
mogyorókrémben, csokoládékban, panírozott hús- és halkészítményekben és
töltelékes húsárukban (felvágottakban) is előfordulhatnak. (A szójáról a
következő részben bővebben szó lesz) A repce és kukorica
összetevőit tartalmazó élelmiszerek szintén említésre méltóak a
szójatartalmúak mellett, bár ezekben az esetekben viszonylag kisebb az
esély, hogy génmódosított összetevőt tartalmaznak. A repceolajban és
egyes margarinokban jelen lehetnek génmódosított repcéből származó
transzgének, ezért itt is érdemes a címkén található információkat
tüzetesen átolvasni. A kukoricából pedig többnyire kukoricakeményítőt
készítenek, amely alapul szolgál a pudingporok, mártások, krémek,
kekszek, édesipari bevonatok készítéséhez. Természetesen az előbb
felsorolt élelmiszerek közül nem lehet mindet „tilalmi listára” helyezni
a vásárláskor, azonban ezekben az esetekben érdemes nagyobb óvatosságot
tartani. (Fontos a származási hely elolvasása) Több esetben ugyanakkor
hasznos a feldolgozott élelmiszer teljes kiiktatása az étrendből,
főképpen akkor, ha a génmódosítás lehetősége mellett egyéb kockázati
faktorok is jelen vannak. (Pl.: adalékanyagok, finomított alapanyagok,
cukor, koffein, teobromin, stb)
……………………………….. A fogyasztó felelőssége
„Meggondolás őrködjön feletted, értelem vezessen téged”
(Bibliai alapelv)
Világunk
annyira specializálódik, hogy manapság nem a régi világ polihisztorai,
hanem az egy-egy területhez professzionális módon értő szakemberek kora
köszöntött be. Lehetetlen, hogy valaki mindenhez jól értsen, így sok
területen kiszolgáltatottá válunk és a specialistára szorulunk. A
génmódosítás ráadásul még a szakterületek között is különleges
tudományos kihívás, és csak keveseknek adatik meg, hogy
kutatóprofesszorként a genetika minden csínját-bínját elsajátítsák és a
legbelsőbb összefüggéseket megértsék. Ilyen módon a genetikai jellegű
területekhez alig értő fogyasztói rétegeknek nincs túl sok esélyük arra,
hogy a génmódosítás velejáróin töprengjenek, ehelyett meghagyják e
vitakérdést a szakmai fórumok számára. Újabban azonban egyre inkább
szükségessé válik, hogy képzettségtől függetlenül minden felelős
gondolkodású ember bizonyos mértékig tájékozott legyen a saját és
családja egészségéért, valamint a környezetet károsító anyagok és
tevékenységek tekintetében. Ez a nagyon speciálisnak tartott géntechnika
területére is igaz. Mind a genetikusok, mind a környezetvédők
megállapítják, hogy a génmódosított élelmiszerek kérdéskörét a
fogyasztói társadalom fogja eldönteni a jövőben. Eszerint, ha a vásárló
–megismerve a kockázatokat – tudatosan nem veszi a GM élelmiszereket,
akkor a cégek nem fognak ebbe az irányba terjeszkedni. Ha azonban csak
sietve leemeljük a polcról a félkész és készételeket, segítő kezet
nyújtunk a GM növények terjedésében. A rendkívül szigorú jelölési
törvények Európai Uniós bevezetésével lehetőségünk van dönteni, hogy
vásárolunk-e GM élelmiszert, vagy sem, feltéve, ha a csomagolást
figyelmesen elolvassuk. A tudatos vásárlói magatartás tehát e területen
is piacformáló, sőt távlatokban az általános egészségi állapotot és a
környezeti folyamatokat is befolyásolhatja. A megfigyelések szerint a
fogyasztó csak addig viszonyul kritikusan egy termékhez, amíg nem derül
ki, hogy személyesen számára milyen előnyöket rejteget. A britek
például a GM szóját elítélik, ugyanakkor a GM paradicsomot szívesen
fogadják, mivel ez utóbbi ízletesebb és jobban tárolható.34 Várható
tehát, hogy a jövőben a multinacionális konszernek az igényes európai
ember számára a széleskörű előnyök túlhangsúlyozásának
marketingpolitikáját fogják választani, így teremtve meg a fogyasztói
igényeket. (A mai élelmiszer marketing nemcsak meglévő, de szunnyadó
fogyasztói igényeket erősít meg, hanem szándékosan a tervezett módon
generál újabb igényeket, hogy ezután lovagiasan kiszolgálhassa azt.)
Pontosan ezért szükséges, hogy a vásárló is tájékozott legyen e
területen, mivel így nem akad fenn a biotechnológiai vállalatok hálóján,
ismerve a kockázati tényezőket.
………………………………… UTÓSZÓ
A
genetikai módosítást egyesek inkább jónak, mások viszont rossznak
kiáltják ki. Az eszköz milyensége azonban annak felhasználójától függ.
Az utóbbi évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a forradalmian új
felfedezéseket először ártó szándékkal használják fel, majd törvényileg
leszabályozzák, végül lassan-lassan haszonra is fordítódik. A
géntechnológiát fel lehet használni virulens kórokozó vírustenyészetek
létrehozására és genetikai eredetű betegségek gyógyítására egyaránt. E
két véglet azonban várat magára, ugyanakkor belép a körbe egy harmadik: a
pénz. Az emberiség megjobbításának és a globális problémák megoldásának
rózsaszín felhőjébe burkolva gyorsan és szisztematikusan veszi kezébe a
felfedezett módszert, és hihetetlen gyorsasággal teremt számára piacot. A
jogi szabályozás azonban ólomlábaival nem tudja követni a genetikai
fejlődés ütemét, és csak fáziskéséssel tud haladni az események
nyomvonalán. A környezeti és egészségi ártalmak hírére azonban megálljt
parancsol, és moratóriumot hirdet, elvégre a törvényhozás nagyobb
hatalom az üzleti világnál. Ez azonban csak a látszat. A nyomás alatt
recsegő-ropogó törvényhozás egyre tanácstalanabb, mivel jól tudja: akié a
pénz, azé a hatalom. Feloldja tehát a moratóriumot, de szigorítja a
szabályozást, így első látásra salamoni döntést hoz. Az engedékenység
azonban veszélyeket rejt. Ki parancsolhat ezután megálljt a terjedő
idegen géneknek, és a mögötte állóknak? A törvényhozás megpróbálta, de
az ár áttörte a gátakat. Ezúttal nem maradt más, mint a vásárló. De mit
tud a vásárló a génmódosításról? Tisztában van-e a következményekkel,
vagy csak szokásszerűen pakolja kívánságai szerint a termékeket a
bevásárlókocsijába. Élelmiszereink jövőjét meghatározó kérdések ezek. Igen,
most már a fogyasztón a sor. Nincs, és nem is lehet más, aki helyette
döntsön. Tájékozottság, szilárd elvek és következetesség szükséges. A
génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatos optimista várakozások
megdőlni látszanak, illetve egyre távolabbi jövőbe helyeződnek. Ezzel
párhuzamosan az aggályok egyre reálisabb alapokat kapnak. Horizontális
génátvitel, növényi és állati mutációk, szupergyomok és ellenálló
kártevők, elszennyeződő talaj és ivóvíz, emberi egészségi kockázatok,
elszegényedő déli félteke, koncentrálódó nagytőke: ezek a realista
vélemények. A génmódosítás tehát ma már nem kizárólag a génekről szól. A
saját jövőnket is érintő gazdaság-politikai és etikai kulcskérdések
koncentrálódnak e mikrovilágban. Kétségkívül nem a génmódosítás körüli
vita képezi a legnagyobb viszályt világunkban, azonban e kérdéskör
megértése hozzásegíthet a nagyobb összefüggések megértéséhez. Valóban
vannak fontosabb dolgok, minthogy mit eszünk, de ne feledjük a bibliai
alapelvet: „Aki a kevesen hű, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a
sokon is hamis az.” Gondolkodjunk józanul az élet területein is, így
lelki érzékenységünk növekszik, és nagy esélyünk van arra, hogy ennél
nagyobb horderejű összefüggések is feltárulnak előttünk. Ez a szerző
kívánsága a kedves olvasó felé is.
……………………………… FELHASZNÁLT IRODALOM
1.
Ábrahám A.: A termelési költségek döntenek a genetikailag módosított
élelmiszerek körüli vitában? Napi Gazdaság. 2000.03.23. 2. Anonym: Bemutatták a géntérképet. Népszava, 2001.02.13. 3. Anonym: Egérkoponyában emberi agysejtek. Világgazdaság, 2001.02.27. 4. Anonym: Fogyaszthatóság génkezelés. www.egeszsegkalauz.hu. 2002.09.30. 5. Anonym: Génpiszkált árúk a hazai boltok piacain. www.kukabuvar.hu/kb21/fogyved.html. 6. Anonym: Mikrobaelem. www.umass.edu. Idézi: Élet és Tudomány, 2002. 11:323 7. Anonym: Részletek Rózsa Sándor kölni naplójából. GAIA Sajtószemle, XII. évf. 1994. február 4. 249. 8. Anonym: Tetőzik a brit géntechnológiai kísérleti földek elleni akció, London Times. Idézi: Kukabúvár IV.évf. 3. 1998.ősz. 9.
Bánáti D. et al.: Az élelmiszer-biztonság megítélése és a magyar
fogyasztók kockázat észlelése. Környezet és Fejlődés K
(Élelmiszer-biztonsági Közlemények). Budapest. 2003. 10. Bánáti D.: Genetikailag módosított élelmiszerek. 1 rész. Élelmezési ipar, LIII.évf. 2:34-36. 11. Bánhegyi Gy: A biotechnológia társadalmi fogadtatása az Európai Unió országaiban. Biotechnológia. 2001. 1:7-11. 12. Biacs P-Kardos Gy.: Géntechnikával módosított organizmusok környezeti hatásai. Élelmezési Ipar. 1999. 53. 1:11-14. 13. Bilkei – Gorzó B.: Veszélyes játék a génekkel. Metro, 1998. szept. 8. 8-9. 14. Borbás B.: Nagyító alatt a géntechnológia. Napi Gazdaság. 2002.02.25 15.
Boross T.-né: A genetikailag módosított növényekből készült
élelmiszerek ökológiai és társadalmi problémái, használatuk,
szabályozásuk, és biológiai meghatározásuk. BME-OMIKK-Biotechnológia
2001. 11:13-21. 16. Boross T.-né: A géntechnika és a kémia szerepe a jelen és a jövő védelmében. BME-OMIKK- Biotechnológia. 2002. 4:11-15. 17.
Boross T.-né: Gyógyszerek és szájon át szedhető oltóanyagok termelése
géntechnológiai úton módosított növényekben. Agrár- és Élelmiszer
Gazdaság. OMIKK-Biotechnológia. 2001.5:33-40. 18. Bősze Zs. – Bodrogi L.: Biotechnológia 2003 konferencia. Biotechnológia, 2003. Május. 19. Burke, D.: Vita a génmódosított élelmiszerekről. British Medical Journal Magyar Kiadás , 1998.4. 20.
Burrows, B.: Tudósok felelőtlenséggel vádolják az Egyesült Államok
hivatalát. (fordítás). GAIA sajtószemle, 14. Évf. 288. 1996.jan.26. 21. Dr. Czeizel E.: Az emberi öröklődés. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. 434-443,471. 22.
Darvas B. et al.: A genetikailag módosított élő szervezetek
kibocsátásának környezeti kockázatai. Fenntartható Fejlődés Bizottság.
Budapest. 1997. 23. De Lange, W. et al.: Roundup: Az ember és a környezet egészségének kockázata. Greenpeace jelentés ISAAA. 24. Dömölki L.: A magyar fogyasztó élelmiszer-biztonsági ismeretei. Élelmezési Ipar. 2002. 56. 11:345-346. 25. Elliott, I.: Biotechnology experts to discuss GMO use with EU farm ministers. Feedstuffs. 2002, september. 26.
Elmore, R.W. et.al.: Glyphostate-resistant soybean cultivar gield
compored with sisterliners. Agronomy Journal, 2001. 93, 408-412. 27. Falus A.: Génjeink: sors vagy valószínűség – „Az őssejtig vagyok minden ős.” www.mindentudasegyeteme/falus.html 28. Gitt, W.: Logosz vagy Káosz. Primo Kiadó, Budapest, 1985. 79-98. 29. Greenpeace: Titokban tartott tanulmány. Népszabadság, 2003. júl. 3. 30. Grimm B.: Génmanipulált paradicsom. Magyar Nemzet, 2001.11.29. 31. H. M.: A zöldek szigorú géntörvényt sürgetnek. Népszabadság 2002.dec. 3. 32. Hargitai M.-Ötvös Z.: Biotechnikai sikerek. Népszabadság. 2001.november 26. 33.
Hidvégi M. et.al.: Genetikailag módosított növények – új perspektíva az
élelmiszer tudományban. Élelmezési Ipar, LII. évf. 7:204-207. 34.
Jayaraman, K.S: India set to end gene robbery. Nature 370. (1994.aug.
25.) Idézi: GAIA Sajtószemle 13.évf. 275. 1995.febr.24. 35. K, Pelli – M, Lilly: Genetikai módosítás és táplálék. VTT Biotechnology, 2002. 36. K. F.: Génkorszak. Ideál Reforméletmód magazin, 2002.11.30. 37.
King, C. et.al.: Plant growth and nitrogenae activity of
glyphostat-tolerant soybeans in response to foliar application. Agronomy
Journal, 2001. 93, 179-186. 38. Kiss J.: Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi vitái. Külgazdaság. 2002. 46. 2: 47-68. 39. Kovács E.: Biotechnológiában látják a jövőt. Napló. 2002.04.05. 40. Kvassinger K.: Növekvő hazai biotechnológiai cégek. Világgazdaság. 2001. szeptember 17. 41. Lindner A.: A géntérkép és következményei Természetes egészség . HVG. Idézi: www.medcourier.hu 42. M.T.: Génkezelési Határok. Heti Válasz. 2003.06.06. 43. M.V.: Fémevő kelbimbók: egy új vaskor hajnala? Kukabúvár, IV. évf. 3. 1998. Ősz 44. M.V.: Hírek a genetikai manipulációról. Kukabúvár. IV. évf. 3. 1998.ősz. 45. M.V: Sajtószemle. GAIA Sajtószemle 12.évf. 270.1994.dec.2. 46. Mark L.: A genetika története. Nők Lapja, 2000. 32. 45. 47. Matolay R.-Szirmai S.: Veszélyes mesterséges táplálékok - Mit eszünk? Figyelő, 2001.03.02. 48.
Micsinai A.-Szigeti T.: A genetikailag módosított élelmiszerek
élelmiszer-biztonsági megítélése. Előadás a XXXV. Nagykőrösi
Konzervipari Napok Tudományos Tanácskozáson. 2003. május 12-13. 49. Móra V.: Génpancsolás. www.kukabuvar.hu/kb17/kbm17_12.html 50. Novák I.: A szója és a csontok Obtetrics and Gynecology (2001) 109-115. 51. Dr. Obál F.: Az emberi test 2. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. 659-677, 683, 734, 989-1006. 52.
Omenn, G S.: Reducing risks from enviromental through biotechnology.
Enviromental Biotechnology Plenum Press. New York. 1985. 53. Ötvös Z.: Klónok. Népszabadság, 2004.02.13. 54.
Pálfi Á.: Új, sajtminőséget javító savanyító tenyészetek.
Biotechnológia: Agrár- és Élelmiszer Gazdaság. OMIKK-Biotechnológia.
2001. 5:9-19. 55. Pusztai Á.-Bardócz Zs.: A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága. TTFK Kölcsey Intézete. 2004. 56. Raghavan, Ch.: Biopiracy reaches new heights. Third World Resurgence. No.63.p.12. 57. Stuber Gy.: Génmanipuláció és genetikai környezetszennyeződés. www.zpok.hu/fogyved/ujabbgen/mun_1.html 58.
Szabó M.: A genetikailag módosított organizmusokra vonatkozó Európai
uniós és hazai jogi szabályozásainak változásai. Élelmezési Ipar. 2001.
55. 12:357-363. 59. Szabó S. A.: Genetikailag módosított élelmiszerek. Magyar Nemzet, 1999. júl. 20. 60. Dr. Százados I.: A szója. Baba patika VII. évf. 6:34-36. 61. T.T.: Vita a génmódosított élelmiszersegélyről. NOL. 2002.október 62. Tarczy N.: Genetikailag módosított élelmiszerek a mezőgazdaságban – környezeti kockázatok. BME-OMIKK. Budapest. 2003. 63.
Thompson, J.: A génkutatók közel járnak az ember hibernálásához. The
Independent, London, 2000. Idézi:
www.pro-patiente.hu/pp/nyt/0012-2/07.html 64. Tóth G.: Néma járvány-Csontritkulás. Bibliaiskolák Közössége Kiadó, Budapest, 2001. 65.
Vandana S.: Életformák szabadalmazása: Istent játszani? Thind World
Resurgenal No.57. p.4. Idézi: M.V.:
www.zpok.hu/fogyved/genpiszk/mun_4.html. 66. Vass I.: Úttörő szerep a növényi biotechnológia hazai elterjesztésében. Magyar Tudomány. 2001. 9:1086-1090. 67. Venetianer P.: A DNS szép új világa. Kultúrtrade Kiadó Kft. Budapest. 1998. 21-330. 68. Venetianer P.: A génsebészet két háborúja. Magyar Tudomány. 2000. 5:329-341. 69. Virághalmi S.: Nem tudjuk mit eszünk. Magyar Nemzet. 2002. május 18. 70. Wiener Z.: A klónozás orvosi vonatkozásai. II. rész. Magyar Orvos, IX. évf. 5. 2001. május. 71. Zemlényi Z.: Génmanipulált élelmiszerek: veszélyek és kérdőjelek. www.internetto.hu/rovat/most/cikk.php?id=19334 |