A csontrendszer Nyomtatás
Cikkek - Az emberi test páratlan működése

Az emberi test tartó illetve támasztórendszerét csontváznak nevezzük. A test csontos váza 206 csontból áll, és a test tömegének 10-15 %-át teszi ki. A csontok kötõszövettel, szalagokkal, porccal vagy izületekkel kötõdnek egymáshoz. A csontok, izületek és szalagok együttesen alkotják a mozgás passzív rendszerét. A csont járulékos részei a csonthártya, a csontvelõ és a porc.


Az emberi test tartó illetve támasztórendszerét csontváznak nevezzük. A test csontos váza 206 csontból áll, és a test tömegének 10-15 %-át teszi ki. A csontok kötõszövettel, szalagokkal, porccal vagy izületekkel kötõdnek egymáshoz. A csontok, izületek és szalagok együttesen alkotják a mozgás passzív rendszerét. A csont járulékos részei a csonthártya, a csontvelõ és a porc.
A csontváz feladata: a test szilárd vázát alkotja; a mozgás passzív szerve, rajta tapadnak az izmok; testüregeket fog közre és védi a bennük lévõ életfontosságú szerveket; szivacsos állományában a vérképzés szerve, a vörös csontvelõ foglal helyet.
A csontok két jellemzõ tulajdonsága a szilárdság és a rugalmasság. Ezt a kettõs tulajdonságot a vegyi összetétel biztosítja. A csont 40 %-a víz, a szilárd alkotórész 30-40 %-a szerves, 60-70 %-a szervetlen anyag. Ha a csontot híg sósavba tesszük, a szervetlen anyagok kioldódnak belõle és a visszamaradó rész hajlékony, rugalmas. (mivel a szervetlen rész adja a szilárdságot) Ha viszont elégetjük a csontot, a szerves alkotórész kiég, és a visszamaradó szervetlen rész hamuszerû, porlékony. (mivel a rugalmasságot adó szerves rész eltávozott) A szerves és szervetlen anyag aránya az élet folyamán változik, így a csontok rugalmassága is. Fiatalabb korban több a szerves anyag a csontban, ezért a csontok rugalmasabbak.

Szerkezete: kétféle állományból épülnek fel: tömött, sûrûbb (kompakt) állományból, amely a csontokat kívülrõl veszi körül (kéregállomány), valamint a szivacsos állományból, amely a csont belsejében helyezkedik el. A szivacsos állomány finom kis lemezkékbõl, gerendácskákból épül fel és laza, levegõs szerkezetet alkot. Az elsõ látásra szabálytalan elrendezõdés tüzetesebb tanulmányozásakor kiderül, hogy a csontban nagyon is szabályos rendszer található. Az elrendezõdést minden esetben a mechanikai igénybevétel szabályozza. A csontgerendák az erõvonalak irányában helyezkednek el, az erõbehatások megváltozásakor a csontgerendák is átépülnek. Ez az elhelyezkedés nagy anyagmegtakarítással jár, másrészt nagyobb szilárdságot is biztosít.
Csoportosításuk: alak szerint megkülönböztetünk hosszú csöves csontokat (végtagcsontok, bordák), rövid csöves csontokat (csigolyák, kéz- és lábtõcsont), lapos csontokat (lapát vagy kagyló alakú csontok, többnyire egymáshoz illeszkedve üreget zárnak be, mely fontos lágy részeket véd, ide tartozik a koponyacsont, medencecsont és a lapocka) valamint szabálytalan csontokat (amelyek nem sorolhatóak be a többihez, pl.: a koponya néhány csontja).

Növekedése: a csontok hossznövekedését a végrészükhöz közel elhelyezkedõ porckorongok biztosítják. A porckorong külsõ felszínén a porcszövet szaporodik, belsõ felszíne pedig fokozatosan elcsontosodik. Ez a folyamat 20-30 éves korig tart, utána a porcképzõdés megszûnik, az egész porckorong elcsontosodik, azaz a hossznövekedés leáll. E mûködés hormonális szabályozás alatt áll.
A csontok vastagságbeli növekedését a csontok külsõ felszínét borító csonthártya biztosítja. Az ún. osteoblast sejtek (csontépítõk) termelik a csontállományt, míg a csontok belsõ felszínén elhelyezkedõ osteoclastok (csontfaló óriássejtek) bontják a csontállományt. A megfelelõ csontvastagság kialakulását az építõ és falósejtek harmonikus együttmûködése biztosítja. E kétféle sejttevékenység az élet folyamán mindig fennáll, és lehetõvé teszi az igénybevételnek megfelelõ optimális csontvastagság elérését.

A CSONTOK JÁRULÉKOS ALKOTÓRÉSZEI

Csonthártya
A csontok felszínét ? a porccal bevont részek kivételével ? mindenütt egy erekben és idegekben gazdag kötõszöveti hártya borítja. Feladata: biztosítja a csontok vastagságbeli növekedését; táplálja a csontot, pótolja az anyaghiányt, pl. csonttörés esetén; érzékszervi funkciót lát el, mert idegvégzõdésekben gazdag.

Porc
Fontos szerepe van a csontváz fejlõdésében, de a kifejlõdött csontvázrendszerben is. (bordaporc, izületi porc, csigolyák közti porckorongok, stb.)

Csontvelõ
Kétféle csontvelõ létezik: vörös csontvelõ és sárga csontvelõ. A vörös csontvelõ a vérképzés szerve, a szivacsos állományban helyezkedik el. Megtalálható lapos, apró, szabálytalan csontokban is, valamint a csöves csontok végrészeiben. A sárga csontvelõ zsírszövetbõl áll. Hézagtöltõ és tápanyagraktár, a hosszú csöves csontok belsõ üregét tölti ki. A kétféle csontvelõ egymásba átalakulhat.

A CSONTOK ÖSSZEKÖTTETÉSEI
Két fõ formája van: a folytonos összeköttetés és a megszakított összeköttetés vagy ízület.
A csontok folytonos összeköttetése a csontvégek között elhelyezkedõ szövetek alapján lehet kötõszövetes (szalagok, gyermekeknél a koponyacsontok közötti varratok), porcos (csigolyák közötti porckorongok), és csontos (keresztcsigolyák, varratok)
A megszakított összeköttetésekben (ízületek)a csontvégek között keskeny rés van, így az egymásnak megfelelõ porccal borított csontvégek egymáson elcsúszhatnak.
Az izületek alkotórészei: ízesülõ felszínek (ízületi fej és árok, ezek egymásnak megfelelnek), ízületi tok (légmentesen körülveszi az ízesülõ csontvégeket), ízületi nedv (megkönnyíti az ízfelszínek elmozdulását, az ízületi tok termeli), ízületi porc (az ízesülõ csontvégeket borítja), ízületi szalagok (erõsítik az ízületi tokot)
Az ízületeket egybetartó tényezõk: a levegõ nyomása (mivel az ízületi üregben légüres tér van); az ízesülõ felszínek tapadása; az ízületi tok és szalagok; a környezõ izmok tónusa; a környezõ lágy részek ? bõr.

Az ízületekben létrejövõ mozgások: hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés, forgómozgás, körözõ mozgás, stb.
Az ízületek csoportosítása az ízesülõ csontfelszínek alakja szerint: henger-, gömb-, nyereg-, tojásízület, stb.
Az emberi test vázát alkotó ízületeket és csontokat négy csoportba oszthatjuk: a törzs csontjai és ízületei; a felsõ végtag csontjai és ízületei; az alsó végtag csontjai és ízületei; a koponya csontjai és összeköttetései.
A törzs csontjai és ízületei: Ehhez tartoznak a csigolyák, a bordák és a szegycsont.
Csigolyák: szabálytalan alakú csontok, melyek a gerinc alkotásában vesznek részt. 32-35 csigolya van, amelyek közül 24 a valódi, 9-11 pedig álcsigolya, mert ezek összecsontosodva önálló csontokat hoznak létre. Megkülönböztetünk 7 nyakcsigolyát, 12 háti vagy mellkasi csigolyát, 5 ágyékcsigolyát, 5 keresztcsonti csigolyát, amelyek összecsontosodva a keresztcsontot alkotják és 3-6 farkcsigolyát, melyek összecsontosodva a farokcsontot hozzák létre. A valódi csigolyák részei: korong alakú csigolyatest, amely belül szivacsos, kívül tömör állományból áll. A testbõl indul ki hátrafelé a csigolyaív, amely a csigolyalyukat fogja közre. Az egymás felett elhelyezkedõ csigolyalyukak alkotják a gerinccsatornát. A csigolyaívrõl erednek a csigolya nyúlványai: oldalfelé egy-egy harántnyúlvány, hátrafelé egy tövisnyúlvány, és lefelé ill. felfelé irányuló páros ízületi nyúlványok, melyekkel a csigolyák egymáshoz ízesülnek. A gerincvelõi idegek az ív és a test találkozásánál alul és felül található bemetszéseknél tudnak kilépni a gerinccsatornából. (oldalnézet)

A csigolyák összeköttetése: a gerinc. A gerincen a csontok összeköttetéseinek minden formája megtalálható. A csigolyák íveit és nyúlványait sárga, rugalmas szalagok kötik össze. Porcos összeköttetés található a csigolyatestek között, ezek a csigolya közti porckorongok. Megfelelnek a csigolyatestek alakjának, és a gerinc hosszának kb. 1-ét adják. A porckorongok széli része rostos szerkezetû, belsõ része kocsonyás anyag. Ha a rostos rész megszakad, a kocsonyás rész kitüremkedik, gerincsérv jön létre, ami nyomhatja a gerincvelõi idegeket vagy magát a gerincvelõt. Csontos összeköttetés a farokcsont esetében, ízületes kapcsolat az 1. nyakcsigolya (fejgyám vagy atlas) és a fölötte lévõ nyakszirtcsont találkozásánál lévõ tojásízületnél figyelhetõ meg, ez utóbbi teszi lehetõvé a fej bólintó mozgását és oldalirányú ingatását. (?ejnye-ejnye?)

A gerinc mozgásai: az újszülött gerince gyakorlatilag még egyenes, görbületei fokozatosan alakulnak ki a csecsemõ mozgásával, hasra fordulással, a fej hátraemelésével, felüléssel, felállással. Teljes kialakulása a nemi érés utánra esik. A gerinc görbületei az egyenes testtartás következményei, idõs korban a görbületek fokozódnak. (izomzat gyengülése, porckorongok zsugorodása, stb. miatt)
A valódi csigolyák egymáshoz viszonyított csekély elmozdulásai összességükben jelentékeny mozgásokat engednek meg. Lehetséges elõre-hátra-oldalra hajlítás, valamint rotációs mozgás, ill. a görbületek következtében kialakuló rugószerû mozgás, ami védi a koponyát-agyvalõt a rázkódástól. Legmozgékonyabb a gerinc nyaki szakasza, majd az ágyéki szakasz, és legkevésbé mozgékony a háti szakasz. A testhelyzet-megváltoztatások során a test ún. súlyvonala is megváltozik, ilyenkor az egyensúly megtartása fokozott izommunkát igényel. Terhesség vagy elhízás is befolyásolja a test egyensúlyi helyzetét; ilyenkor a felsõtest hátrahelyezésével kompenzál a szervezet.
Bordák: három irányban (lapjuk, élük, tengelyük mentén) görbült hosszú, lapos csontok, melyek kátsó vége a 12 hátcsigolyához ízesül. A 12 pár borda közül 7 pár valódi borda, ezek elülsõ vége közvetlenül, külön-külön porcosan kapcsolódik a szegycsonthoz. Öt pár álborda van, közülük 3 pár porcosan egymáshoz kapcsolódik, és közösen rögzülnek a 7. Borda útján a szegycsonthoz. A két utolsó borda nem éri el a szegycsontot, elülsõ végük szabadon áll, ezért repülõbordának nevezik ezeket.
A 7-10. bordák porcai elöl a bordaívet alkotják, ez a mellkas elülsõ-alsó határa.
Szegycsont: A mellkas elülsõ falát alkotó páratlan lapos csont. Szivacsos állományában vörös csontvelõ van.

A gerinc, a bordák és a szegycsont által közrezárt, elölrõl hátra kissé lapított, csonka kúp alakú üreg a mellkas. Átmetszetben kártyaszív alakú, mivel hátul bedomborodik.
A felsõ végtag csontjai és ízületei: a felsõ végtagon megkülönböztetünk vállövet és szabad felsõ végtagot. A vállöv vázát a kulcscsont és a lapocka alkotja. A szabad felsõ végtag részei: kar (váza a karcsont), alkar (váza a singcsont és orsócsont), és kéz (ezen belül a kéztõ, kézközép és ujjak. Az ujjak vázát az ujjperccsontok alkotják).
A kulcscsont a mellkas elülsõ-felsõ részén, jól kitapinthatóan, közvetlenül a bõr alatt helyezkedik el. Középsõ része megvastagodott és a szegycsonttal alkot ízületet. Ez az egyetlen ízület, amely a felsõ végtagot a törzs csontjaihoz kapcsolja.
A lapocka egy háromszögletû lapos csont, a mellkas hátsó felszínén, izmok közé ágyazva helyezkedik el. Felszínén, szélein és szögletein izmok erednek ill. tapadnak.
A vállöv ízületi részében lévõ ízfejek és ízárkok nem felelnek meg egymásnak, ezért rostporcos korong található az ízületi felszínek között. Az ízületekben létrejövõ mozgások eredménye a váll emelése, sûllyesztése, elõre és hátrahúzása, kúp alakú mozgás. A vállöv nagyobb fokú elmozdulását a kulcscsontot rögzítõ szalagok akadályozzák meg.
A vállízület egy gömbízület, amelynél az ízárkot a lapocka, az ízfejet a karcsont felsõ vége adja. Az ízárok nem fogadja be a fejet; a szélén tapadó rostporcos gyûrû mélyíti az árkot. Ez az emberi test legmozgékonyabb ízülete. A karcsont feje felett, mintegy boltozatot képezve található egy összekötõ szalag, amely megakadályozza, hogy a karcsont feje kicsússzon az ízületi üregbõl. (pl.könyöklésnél)
Az alkart alkotó singcsont és orsócsont is hosszú, csöves csont. A könyökízület alkotásában három csont vesz részt (karcsont, singcsont, orsócsont), melyek között tulajdonképpen három ízület jön létre. A kéztõ alkotásában 8 apró, szabálytalan csont vesz részt, a kézközép vázát 5 rövid csöves csont alkotja. Az ujjak vázát 14 ujjperccsont alkotja, ezek rövid, csöves csontocskák. Az utolsó perc a körömperc, melyen érdes kiemelkedés szolgál a körmök rögzítésére. A kézfej ízülete tojásízület, tehát kéttengelyû ízület. (elõre-hátra, és rotációs mozgás) A hüvelykujj ízülete ún. nyeregízület, és a tenyérrel való szembehelyezkedése révén lehetõvé teszi, hogy az ember a kezével fogni tudjon.

Az alsó végtag ízületei: megkülönböztetünk medenceövet és szabad végtagot. A medenceöv alkotásában a keresztcsont és két medencecsont vesz részt, a szabad alsó végtag részei: comb (váza a combcsont), lábszár (váza a sípcsont és szárkapocscsont) és láb (lábtõ, lábközép és ujjak).
Míg a vállöv felépítésére a szabad, sokoldalú mozgás volt jellemzõ, addig a medenceöv a gerinchez szilárdan rögzülve a test alátámasztásában játszik fontos szerepet, így mozgása erõsen korlátozott. A medencecsont szabálytalan alakú páros csont, a 16-18. Életév körül csontosodik össze a csípõcsontból, ülõcsontból és szeméremcsontból. A medenceövet alkotó csontok és szalagok által körülzárt üreget medencének nevezzük. A férfi és nõi medence között különbség van: a férfimedence beugrása erõteljesebb, a medence kártyaszív alakú. A nõimedence alacsonyabb és tágabb, lefelé alig szûkül. A csípõlapátok széjjelállóbbak, a medence szélesebb. A medencét alkotó csontok vékonyabbak, simábbak.

A combcsont az emberi test leghosszabb csöves csontja., amit izmok vesznek körül. A csípõízülettel gömbízületet alkot. Az ízületi tokot igen erõs ízületi szalagok erõsítik, melyek a medencecsonttól eredve spirálisan rácsavarodnak a csont nyakára, így a rögzítésben lényegesek. A sípcsont egy hosszú, csöves csont, elülsõ felszíne jól kitapintható, sérülései is gyakoriak. A szárkapocscsont a lábszár külsõ oldalán elhelyezkedõ karcsú, pálca alakú csont, amit izmok vesznek körül.
A térdízület a legbonyolultabb felépítésû ízületünk. Az ízárok (sípcsont) nagyon sekély, ezért porckorong mélyíti. Az ízületi tok elég bõ, kétoldalt két szalag erõsíti és akadályozza meg az oldalirányú mozgást. A térdizület körül számos nyálkatömlõ helyezkedik el, melyek kapcsolatban állnak az izületi üreggel.
A láb ízületei a bokaízület és az alsó ugróízület. A lábtõ és lábközépcsontok nem síkban helyezkednek el, hanem boltozatos szerkezetûek. A boltozatok fenntartásában igen fontosak a láb szalagjai, amik a lábtõcsontokat összekötik, ízületeit áthidalják, de fontosak a lábszár és láb izmai is, melyek kengyelszerûen tartják tónusukkal a boltozatokat. A boltozatok rugalmas alátámasztást biztosítanak a testnek, csökkentik a járáskor, ugráskor létrejövõ rázkódást, de fontos szerepük még, hogy nyomástól védetten haladhatnak a talp erei, idegei, ill. a talp izmai. A boltozatok süllyedése következhet be a szalagok megnyúlása esetén, és lúdtalp alakulhat ki, ami a megváltozott statikai és egyéb viszonyok miatt komoly következményekkel járhat a fájdalmon kívül is.