Az emésztés folyamata Nyomtatás
Cikkek - Az emberi test páratlan működése

EmésztésA táplálkozás nagymértékben befolyásolja életfolyamatainkat. Szentgyörgyi Albert - a híres biokémikus - fogalmazta ezt meg nagyon találóan: "A levegõ tisztasága, nedvességtartalma és hõmérséklete, az izgalom, a fizikai munka mennyisége stb. mind igen fontosak, de a környezetünkkel való kapcsolatunkban az egyik legalapvetõbb tényezõ az étel, mivel környezetünk az ételek formájában hatol be szervezetünkbe a legközvetlenebbül."


A TÉMA JELENTõSÉGE
A táplálkozás nagymértékben befolyásolja életfolyamatainkat. Szentgyörgyi Albert - a híres biokémikus - fogalmazta ezt meg nagyon találóan: "A levegõ tisztasága, nedvességtartalma és hõmérséklete, az izgalom, a fizikai munka mennyisége stb. mind igen fontosak, de a környezetünkkel való kapcsolatunkban az egyik legalapvetõbb tényezõ az étel, mivel környezetünk az ételek formájában hatol be szervezetünkbe a legközvetlenebbül." Ezért szükséges megismerni, hogy az étkezés után mi történik a megevett táplálék komponenseivel, és ezek milyen további élettani folyamatokban vesznek részt.

Tápcsatorna
A tápcsatorna egy 8 méter hosszúságú "csõnek" fogható fel, melynek egyes szakaszai más-más feladatot látnak el. Ezek a szakaszok: szájüreg, garat, nyelõcsõ, gyomor, a vékony- és vastagbelek és a végbél. A táplálék ezeken keresztülhaladva számos kémiai anyaggal keveredik és lebontódik molekuláris egységekre, melyek felszívódnak a vér- és nyirokrendszerbe. Az egész folyamatot a központi és vegetatív idegrendszer hangolja össze.

Szájüreg
A tápcsatorna a szájüreggel kezdõdik, ahol a táplálék mechanikai aprítása és emésztésre való elõkészítése történik meg. Hiányos rágás esetén a lenyelt falatot a gyomornak kell feldolgozni, mely nagy energiát követel. Az itt elkövetett mulasztás lehet az oka sok krónikus gyomorbántalomnak is. A nyál segíti az élelem lejutását a nyelõcsövön keresztül, emellett a keményítõbontást is elkezdi a ptialin enzim segítségével.

Gyomor
A táplálék kis adagokban jut le a gyomorba, ahol a szénhidrátbontás leáll, és megkezdõdik a fehérjeemésztés. A gyomor izmos falú, horog alakú, 1-1,5 liter befogadóképességû üreges szerv. A megrágott élelem tárolása, összekeverése, fertõtlenítése és emésztése a feladata. Nagymennyiségû étel elfogyasztása esetén - fõleg ha ez savhiánnyal is párosul - erjedési folyamat indulhat meg a gyomorban, mely a szervezet egészére kihatással van. Az agy és a gyomor szoros idegi kapcsolatban van, így a nagyobb tömegû élelem mozgatásához, emésztéséhez szükséges energiát elsõsorban az agytól vonja el. Ezért is érzünk sokszor levertséget, fáradtságot egy kiadós ebéd után, hozzátéve, hogy az étkezést követõ órákban jelentkezõ fejfájás, rossz közérzet az esetleges erjedési folyamatok következménye is lehet. Egészségünk fõképpen attól függ, mennyire ismerjük a gyomor mûködését, és milyen mértékben tartjuk azt tiszteletben. A gyakran túlterhelt, meggyengült gyomor csökkenti fizikai és szellemi erõnlétünket.
A fehérjebontó enzimrendszer - a pepszin - a sósav savanyú közegében lebontja a hosszú fehérjeláncokat kisebb egységekre, polipeptidekre. A fûszerek, ízesítõk, a tea, a kávé, a szeszesitalok és a szénsav hatást gyakorolnak a gyomornyálkahártyára, és serkentik a gyomornedv-elválasztást. Fogyasztásuk hosszabb távon gyomorégést és fekélyt okozhat. A különféle összetételû táplálékok különbözõ ideig tartózkodnak a gyomorban. Különösen a zsíros-olajos ételek nyújtják meg a gyomor ürülési idejét, ilyenkor mondjuk, hogy "megfeküdte a gyomrunkat". A halhús 2 órát, a tej és tojás 3 órát, a húsfélék (zsírtartalomtól függõen) 5-7 órát töltenek a gyomorban.

Vékonybél
A gyomortartalom egy zárógyûrûn keresztül jut a vékonybélbe, ahol a hasnyálmirigy enzimjeivel kerül kapcsolatba. A termelõdõ hidrogénkarbonát semlegesíti a savas kémhatást, és folytatódik a lebontás. A fehérjerészek aminosavakra, a szénhidrátok cukormolekulákra bomlanak. A máj által termelt epe aktiválja a hasnyálmirigy enzimjeit - (ellenkezõ esetben a hasnyálmirigy megemésztené önmagát) -, oldatba viszi (emulgeálja) a zsiradékokat, és lehetõvé teszi a zsírlebontást. A vékonybél alsó szakaszában történik meg a lebontott molekulák felszívása a bélbolyhokon keresztül.
Vastagbél
Az emésztetlen részek (pl: cellulóz) továbbhaladnak a vastagbélbe, ahol a víz szívódik vissza. Ez egy kb. 5 cm átmérõjû csõ, melyben igen sok erjesztõ bélbaktérium él. Ezek alkotják az ún. bélflórát, és fontos kémiai anyagok (pl:B1, B12, K-vitamin) elõállítását és felszívódását segítik elõ. A szénhidrátok erjedése során savanyú, szagtalan termékek (tejsav, ecetsav, szénsav, H2-gáz, stb.) keletkeznek. A fehérjék ugyanakkor rothadásnak indulnak, és erõs szagú, mérgezõ hatású lúgos terméket (ammónia, szén-hidrogén) képeznek. A felszabaduló gázok a levegõ nitrogénjével együtt alkotják a bélgázokat. A mérgezõ anyagok egy része eltávozik, más részük felszívódik és méregtelenítés után a vese kiválasztja. A rothadási termékek a bél mozgásait gátolják, az erjedési termékek pedig segítik. A nagy fehérje és kis rosttartalmú étrend mellett nagymennyiségû méreganyag képzõdik, mely károsítja a vastagbél belsõ falát. Az ilyenkor gyakran elõálló székrekedés miatt különösen nagy mennyiségben szívódnak fel a káros anyagok, így a máj és vese is károsodhat. A salakanyagok a végbélen keresztül távoznak el.

Anyagcsere
A felszívódott aminosavak a vér útján jutnak el a szervezet minden pontjára, ahol energiatermelõ és felépítõ folyamatban vesznek részt. Az enzimek és a szövetek ebbõl épülnek fel.
A szénhidrátok glükóz formájában kerülnek a vérbe. A hasnyálmirigy által termelt inzulin segíti a glükóz bejutását a sejtekbe. Túl sok finomított cukor fogyasztásakor a hasnyálmirigy "elfárad", ilyenkor alakul ki a csökkent glükóztolerancia, késõbb a cukorbetegség. A felesleges cukor zsírszövetté alakul és lerakódik. A glükóz fontos energiatermelõ folyamatok kiindulási vegyülete. Izommunka során az izomban tejsav képzõdik belõle ("izomláz"), mely a májban visszaalakul glükogénné.
A zsírok változatlan formában jutnak át a bélfalon és összetett lebontási folyamatokon keresztül közvetlenül kapcsolódnak be az energiatermelésbe. A zsírok-olajok igen nagy energiatartalmúak, emiatt mértékletes fogyasztásuk javasolt. (Az állati zsiradékokban lévõ koleszterin is bekerül a véráramba, majd hosszabb távon lerakódik az érfalakon.)